KULT * (kb. 16 perc csapongás)

Képeket, elfeledett fotókat keresgélek a közelmúltból, miközben talán féltucatnyi zenei album sorakozik meghallgatásra egyvalakitől. Nem számolom mennyi lemez végülis. Ma nem kutatok újdonságok után, inkább visszakalandozom az időben.

Nyolc-kilenc évvel ezelőtt gyakori vendége voltam annak a környéknek, a Christie's aukciósház egyik szállítójánál, a Cadogan Tate-nél voltak megbeszéléseim. Ha már Park Royalban, London egyik észak-nyugati kerületében forgolódtam, alkalmam volt be-bekukkantani egy libanoni étterembe, a Beit el Zaytounba a Barretts Green Roadon, a BBC Rádió stúdiójának szomszédságában, és az Abbey Roadon (ez nem az a legendás, egy közeli másik) tett ebéd utáni séták folyamán olykor-olykor elvetett a sors North Actonig, ahol mindig találkoztam egy plakáttal:

"Itt dolgozott Elvis Costello a Perfume Factory-nél, amikor az még Elizabeth Arden volt... Elvis immáron elhagyta az épületet!"

Az utóbbi években nem vetődtem arra - színtelennek nem nevezném, de ipari a környék, nem túl sok egyéb látnivalóval -, így nem is tudhatom, áll-e még a tábla. Ami biztos, hosszabb hányattatás és kihasználatlanság után, az eredetileg 1939-ben felhúzott Art Deco-stílusú épületegyüttes jelenleg frissen felújított bérház gyanánt prosperálva, havi 1.500 és 1.700 font sterling árfekvésben kínál 'olcsóbb' lakhatást a City alkalmazottainak.

Visszakanyarodva Costellora, hogy aztán tovább libbenjek mondandómmal, a mára szebb időket látott művész egykoron számítógépes adatbevitellel ütötte el idejét a megélhetésért a New York-i székhelyű Elizabeth Arden kozmetikai manufaktúra londoni telephelyének könyvelésén. A '80-as évek elejére már befutott zenészként tekintünk rá, élő koncertjeinek egyik előzenekara pedig az akkoriban betörő brit könnyűzenei újhullám éllovasai közül, a Talk Talk volt.

Igyekszem ezúttal a zenekar minden tekintetben frontemberére koncentrálni, aki - (a máig rá összpontosító rajongók kivételével) észre se vettük, miért is tettük volna? Annyi minden mást is elengedünk - két éve nincs már közöttünk.

Mark Hollis

Átugorva a nyilvánvaló életrajzi adatokat, az 1955-ös, tottenhami születésű fiatalember, saját beszámolói szerint is, rosszul tűrte a vizsgahelyzeteket. Muswell Hill-i gimnáziumát közvetlen az érettségi megszerzése előtt hagyta ott (vagy ebrudalták kijjebb), majd (a brit oktatási rendszer ilyen tekintetben szerencsés adottságaiból kifolyóan) módjában állt elkezdeni egy gyermeklélektannal foglalkozó kurzust a Sussex-i Egyetemen, de másfél év elteltével 'eléggé felejtős lett a dolog'.

Mark Hollis (1955-2019) (kép: Peter Kurtz)

Iskolái és a zenei karrierének kezdete közötti időszakban, Hollis - egyebek mellett - laboratóriumi technikusként dolgozott. De ahogy később nyilatkozta: "Sosem tudtam kivárni, hogy munka végeztével hazajussak, és belefogjak zenei és dalszöveg ötleteim lejegyzésébe. Egész nap emlékeztetőket körmöltem papírfecnikre, és epekedtem a pillanat után, hogy mindezek szalagra kerüljenek."

Ed Hollis, az akkoriban közismert DJ, producer, számos punk és garage műfajt játszó zenekar menedzsere, Mark bátyja. Hamar felismerte a tesó tehetségét, mentorálni kezdte, bevezette a zeneiparba. Megannyi, a brit New Wave felfedezettjéhez hasonlóan (lásd: Ultravox, Spandau Ballet, The Police stb.), Mark és társai, zenekarba rendeződve, a The Reaction-nel is a post-punk éra követeiként végezték el első szárnycsapásaikat. Odáig jutottak, hogy 1978-ban az Island Records demo felvételt készített velük az 'I Can't Resist" és "I Am A Case" című számokkal. Szerepelt még a koncert repertoárban egy "Talk Talk Talk Talk" című szerzemény. Meg sem kell említeni, ez a dal szolgált későbbi inspirációként Mark Hollis és zenészbarátainak, a két esztendőnyi fennállás után, 1979-ben feloszló The Reaction-t követő új együttes névválasztásában - valamint a debütáló "The Party's Over" album "Talk Talk" című dalának ősváltozata is lehetett egyúttal.

Egy plakát North Actonból 2012-ben (kép: Landor)

Talk Talk

Hozzávetőleg három évig sújtotta őket a láthatatlanság, kerülte őket az esetleges üzleti befektetés és annak megtérülési lehetőségének leghalványabb árnyéka is. Aztán 1982-ben, jól sikerült fellépések - a már említett Elvis Costelloval (Imperial Bedroom-tour) - hozományaként jött az EMI és Colin Thurston producer abbéli meggyőződése, hogy a Talk Talk némileg szélesebb elfogadottságra is számot tarthat.

Hollis - Harris - Webb: a korai Talk Talk (kép: Peter Kurtz)

Habár a szembetűnő sikereket a debütáló album még elkerülte, Hollisék újabb és újabb személyes jóbarátra tehettek szert a befutott előadók körében. 1982. októberében Phil Collins és a Genesis "Six Of The Best" címen fesztivál hangulatú koncertet szervezett Milton Keynes-ben Peter Gabriel anyagi megsegítésére (a korábban Gabriel által szervezett WOMAD-fesztivál üzleti csődje okán) - a rendezvény egyfajta újraegyesülésként is szerepet kapott a korábbi Genesis-tag és a törzsművészek között, s meghívást élveztek a koncertnapra Collins kedvencei: John Martyn valamint a Talk Talk is. Mark Hollis, Paul Webb, Lee Harris és Simon Brenner az akkori elvárásokat messze felülmúlta előadásával.

Bátyja hatására, Mark zenei érdeklődése megnyílni látszott a progresszív rock (King Crimson, Pink Floyd) felé. Ed bemutatta őt számos jazz előadónak (John Coltrane, Omette Coleman) is, akik Miles Davis és Gil Evans mellett a későbbiekben jelentős hatást mutattak Mark Hollis zenei előrehaladásában, stílusfejlődésében. Habár az első album nyomán az Új Romantika stílusát követő szintipop előadók közé skatulyázta a szakma a Talk Talk-ot, Hollis későbbi nyilatkozataiban elhatárolódott ettől a stílusvilágtól, amelyet 1984-es második, "It's My Life" című albumukon valóban érzékelhetővé tettek a hallgatóság számára. A "Such A Shame" és az "It's My Life" kislemezek sikerével a Talk Talk érzékelhetően komolyabb hangzásvilágot, gondolatiságot valósított meg. (Az "It's My Life"-ot 2003-ban a No Doubt fel is dolgozta, Gwen Stefani hangjával feldobva a varázst.)

Egyenes úton jártak a csúcs felé, amely az 1986-os "The Colour Of Spring"-gel realizálódott. Üzleti siker, és a valaha legjobban hangzó Talk Talk-lemez - így lehetne igazán összesűríteni az albumról tudnivalókat.

1987 a változás éve volt. A Talk Talk fennállása folyamán ugyan sosem tartozott kiemelkedően jövedelmező befektetésnek (bezzeg, nézzük meg most az elérhető lemezeik árát - a bakelitekről nem is beszélve -, melyek az új megjelenésekkel vetekednek immáron - urambocsá! - lassan negyven év elteltével), de az első három album bevételei lehetővé tették, hogy a kiadó hosszabb stúdióidőt biztosítson az előadóknak, melyet ők zenei kísérletezésre fordítottak. Megírták az 1988-as "Spirit Of Eden" és alapokba fektették az 1991-es "Laughing Stock" anyagát. A teljes arculatváltás ugyan a lemezeladások számának drasztikus csökkenését eredményezte, de - ahogy Pándi Balázs a Stenken megfogalmazta - "előadók tucatjait inspirálták. A krautrock zenekarait vagy Miles Davis (drogillattal átitatott - a szerk.) levegősebb, kalandosabb világát is".

Hollisék megteremtették a post-rock világát, vagy ha úgy tetszik betársultak egy experimentális jazzbe símuló, kísérleti muzsikát művelő előadói csoportba.

Aztán még 1991-ben, ötödik albumuk megjelenésének évében elbúcsúztak egymástól. Hollis - úgy ahogy - aktív maradt még pár esztendőre, 1998-ban saját nevén megjelentetett még egy önálló albumot. "Végső ambícióm marad olyan zenét alkotni, ami nem bír lejárati idővel, ami túlszárnyalja a saját időnket."

Együttműködések

1998-ban Hollis (John Cope néven) közreműködött egy szám erejéig (ez volt a "Piano") Phil Brown és Dave Allinson "AV1" című, minimalista albumán. Egy "Chaos" című track társszerzője és előadója volt az 1998-as "Psyence Fiction" című, Unkle albumon. Később töröltette a nevét erről a downtempo korongról.

2001-ben, a neves norvég jazz szaxofonos, Jan Garbarek lányának, Anja Garbarek "Smiling and Waving" című albumán két felvétel erejéig ("The Gown" és "Big Mouth") társproducer és zenei rendező szerepben látható Mark Hollis neve. Máig úgy tekintek erre a korongra, mint ami akár a hatodik Talk Talk album is lehetett volna. Szerethető (bizonyos pillanataimban az "elbűvölő" jelzőre is el szoktam ragadtatni magam) az anyag zenei világa és Anja Garbarek énekhangja.

Visszavonulás

Hollis 1998-ban egy dél-nyugat londoni kerületben, Wimbledonban alakította ki családi fészkét hitvesével, Flickkel és két fiúgyermekével. Abbéli elhatározása, ahogy kifejtette: "nem tetszeleghetek a tisztes családapa képében, miközben koncertkörutakra vonulok el a zenekarral" - már 1986-ban arra késztette a Talk Talk-ot, hogy nem vállaltak több élő szereplést. 2008-ban a The Guardian tudósított arról, hogy a zenész végleg visszavonul úgy a zeneipartól, mint bármilyen egyéb publikus megjelenéstől is. Nem szokványos döntés egy olyan világban, ahol más művészek a végsőkig feszítik a "húrokat", mígnem visszavonhatatlanul elkopnak azok (lásd: The Rolling Stones, Paul McCartney, Chris Rea stb.)

Mark Hollis halálhíre 2019 februárjában látott napvilágot a Twitteren. A Talk Talk basszusgitárosa, Paul Webb úgy nyilatkozott "Mark röviden tartó betegségben szenvedett, amiből már nem épülhetett fel." Halálának oka(i) köztudottak rajongói körben, de tekintettel családja óhajára, a további részletektől eltekintek.

- o O o -

Kapcsolódó hallgatnivalók

• TALK TALK: The Party's Over (Master Audio re-issue) 36:51 HQ ©1997 Parlophone - Warner Music (New Wave)
• TALK TALK: It's My Life - 1997 Tidal Master 43:02 ©1997 Parlophone - Warner Music (New Wave)
• TALK TALK: The Colour Of Spring (Master Audio re-issue) 51:44 ©2014 Parlophone - Warner Music (Experimental/Post-Rock)
• TALK TALK: Spirit Of Eden - 1997 Tidal Master 40:59 ©1997 Parlophone - Warner Music (Experimental/Post-Rock)
• TALK TALK: Laughing Stock (Re-issue) 42:44 ©2008 Parlophone - Warner Music (Experimental/Post-Rock)
• TALK TALK: Natural Order 1982-1991 57:05 ©2013 Parlophone - Warner Music (Various)
• Mark HOLLIS (1955-2019): Mark Hollis 46:56 HQ ©1998 Polydor (Experimental/Post-Rock)

• John MARTYN (1948-2009): Sweet Little Mystery: The Essential 73:04 HQ ©2013 Island - Spectrum (Experimental/Folk Rock)
• Anja GARBAREK: Smiling & Waving 45:45 Master ©2001 Parlophone Music Norway (Experimental/Jazz/Downtempo)
• Elvis COSTELLO: Hey Clockface 49:58 HQ ©2020 Elvis Costello - Concord Records (Contemporary Adult Pop/Pub-Rock/Punk)

A zenei albumokat egy alapkategóriás audiofil-rendszeren sikerült tesztelnem, melynek a darabjai: egy Yamaha MusicCast WXAD-10 Tidal adapter (Burr-Brown 192 kHz-es, 24-bites hi-res audio DAC-kal felruházva), KRK Rokit RP5 G3 közeltéri aktív stúdió monitorpár Gorilla állványokon, Cable Mountain HQ phono RCA kábelekkel és ESR fZL25 ELC1 hálózati kábelekkel. Egyszeri visszaellenőrzést végeztem még - csak hogy meggyőzve legyek az igazamról - egy Sennheiser Momentum 2.0 fülessel LG G7 ThinQ (Quad 394 kHz-es 32-bites DAC-os) mobilon. Mai wi-fi jelerősségem 60,1 Mbps volt 9 ms jelvisszatérési idővel - a Virgin Media elévülhetetlenül tré közreműködésével.

F o r r á s o k :

- Sebastian Zabel (26 February 2019) - "Zum Tod von Mark Hollis: Der Mann, der keine Vorbilder brauchte" - Der Rolling Stone, Deutschland
- "Anzeige von Mark Hollis" - Süddeutsche Zeitung
- Mark Beaumont (26 February 2019) - "Talk Talk's Mark Hollis: 2019 is full of the notes he isn't playing" - NME (New Musical Express)
- "Mark Hollis, lead singer of Talk Talk, dies at age 64" (25 February 2019) - The Guardian
- "Talk Talk" (22 January 1983) - Kim magazine
- Pierre Perrone (8 October 2012) - "After all this time, it's still good to Talk Talk" - The Independent
- Ruth Gilbert (23 January 1989) - "Hotline Music (Spirit of Eden)" - New York Magazine
- Jason Morehead (28 Januray 2006) - "Review of Mark Hollis"
- Wyndham Wallace (26 February 2019) - "After the Flood: Talk Talk's Laughing Stock 20-Years On" - The Quietus
- Jason A. Parkes (12 May 2007) - "A record that floors me each time - Rev. of Mark Hollis" - Julian Cope Presents Head Herritage
- Wyndham Wallace (26 February 2019) - "Living in Another World: Remembering Mark Hollis" - The Quietus
- John Aizlewood (18 November 2002) - "Why Aschcroft is missing Verve" - Evening Standard
- Gerald Schmikl (14 December 2001) - "Rev. of Talk Talk, Missing Pieces" - Wiener Zeitung
- Alasdair Lees (19 September 2008) - "Shearwater, Bush Hall, London" - The Independent
- Alexis Petridis (26 February 2019) - "Mark Hollis: reluctant pop star who redefined rock" - The Guardian, ISSN 0261-3077
- Graeme Thomson (26 February 2019) - "A sacred voice: Mark Hollis sang the English gospel" - The Guardian, ISSN 0261-3077
- "Celebrating The Genius Of Mark Hollis in 15 Songs" (26 February 2019) - Stereogum
- Josh Baines (2 February 2018) - "How to Disappear Completely: When Musicians Retire For Good" - Vice
- "Mark Hollis: The Sound of Silence" (27 September 2019) - www.newstatesman.com
- Alan McGee (9 April 2008) - "Wherefore art thou Mark Hollis" - The Guardian
- Bruno Masi (18 March 2006) - "Retour sur la planéte Merz" - Libération
- Stefan Weber (25 September 2013) - (translation) "Mark Hollis Interview: The Path Over The Burnt Bridge" - Subaudio
- Mark Hollis' Credits (24 July 2014) - AllMusic
- "It's My Life's Writer Receives London Award" (19 October 2004) - News on BMI.com
- "Talk Talk's Mark Hollis Resurfaces With New Music for the Kelsey Grammar TV Show 'Boss'" (1 September 2012) - Pitchfork.com
- "UNKLE: The Appliance of Psyence" (29 August 1998) - NME (republished by Mo' Wax Please)
- Thom Jurek (26 February 2019) - "Smiling and Waving - Anja Garbarek" - AllMusic.com
- Jason Cowley (13 February 1998) - "Out of Time: Mark Hollis" - The Times
- Mark Savage (26 February 2019) - "Talk Talk star Mark Hollis dies at 64" - BBC.co.uk
- Elizabeth Aubrey (25 February 2019) - "Talk Talk's Mark Hollis has reportedly died, aged 64" - NME
- Laura Snapes (26 February 2019) - "Musicians on Mark Hollis: He found hooks in places I'm still trying to fathom" - The Guardian
- "OMD condolence" (25 February 2019) - on official OMD Twitter site
- "Marc Almond condolence" (26 February 2019) - on Marc Almond Twitter site
- George Gimarc (2005) - "Punk Diary: The Ultimate Trainspotter's Guide to Underground Rock 1970-1982" London, Backbeat Books, ISBN: 0-87930-848-6
- Jim Irvin (1998) - "Mark Hollis Interview" (Unpublished) - Rock's Backpages (1 March 2019)
- James Marsh-Chris Roberts-Toby Benjamin (2015)(1st pub. 2012) - "Spirit of Talk Talk" (expanded paperback ed.) London, Rocket 88, ISBN: 978-1-906615-95-6
- Rob Young (January 1998) - "Return from Eden" - The Wire No.167 pp. 26-29
- Minnie Wright (25 February 2019) - "Mark Hollis dead: How did he die? What was Talk Talk star's cause of death? - www.express.co.uk/celebrity-news/1092355
- Pándi Balázs (2019. február 25.) - "Meghalt Mark Hollis, a Talk Talk alapítója" - www.index.hu/STENK
- Martin Kielty (February 27, 2019) - "Peers Remember Talk Talk's Mark Hollis" - UCR (Ultimate Classic Rock)
- "The party's over - remembering Mark Hollis, Talk Talk & Genesis" (8 May 2019) - thedrumdoctor.net
- "Mark Hollis" (20 November 2009) - on www.discogs.com/artist/47956
- "Mark Hollis" (24 September 1998 - 22 January 2021) - catalogue.bnf.fr/ark/cb14013892b (BnF Catalogue général)
- "Reports: Talk Talk's Mark Hollis Has Died" (25 February 2019) - www.clashmusic.com/news/reports-talk-talks-mark-hollis-has-died (by CLASHMUSIC/NEWS)
- www.eliabetharden.co.uk About Us (Elizabeth Arden NEW YORK)
- Jonathan Prynn (Consumer Business Editor) (9 February 2016) - "Art Deco Perfume Factory in North Acton to become 500 Build-to-Rent flats" - www.standard.co.uk/news
- "Anja Garbarek: Artist" (27 December 2014) - Bransjeregister MIC.no
- Svein Jarle Molnes (2 July 2009) - "Anja Garbarek: merk lyrikk" - NRK P2
- "Anja Garbarek" Biography (6 August 2006) - Norsk musikkinformasjon MIC.no
- "Anja Garbarek" Contemporary musicians Vol.79 Farmington Hills, Mich.: Gale, 2014 (retrieved via biography in context database)(27 May 2017)