KULT * TECH * (kb. 14 perc csapongás)

Célegyeneséhez közelít a március 31-én, fennállásának 10 éves jubileumát ünneplő Warner Bros. Studio Tour: The Making of Harry Potter (közkedveltebb nevén a londoni Harry Potter Múzeum) 2019-es kibővítését követő legnagyobb beruházása: a Backlot Café udvarának átépítése; ezen túl pedig a Watford Junction-ről valamint a London Victoriáról közlekedő, rövidesen tisztán elektromos járművekre cserélendő túrabuszparkot kiszolgáló töltőpontok telepítése.

Harry Potter ihletésű 3D-alkotás "Greenhouse - Main" (festmény: Jenn Cummings)

Az immáron a helyi filmgyártáshoz köthető, s az ideérkezőknek méltán emlékezetes hangárépületek első megjelenését egészen 1940-ig követhetjük vissza, mikor II. világháborús repülőgépgyárat és repteret telepítettek a dél-kelet angliai (Watford tőszomszédságában elnyúló) King's Langley és Leavesden közötti, vasúti összeköttetéssel is rendelkező dombvidék egyetlen nagyobb fennsíkjára. Ez volt a Leavesden Aerodrome. Az épületek falain belül a Havilland Aircraft Company zömében Rolls-Royce meghajtású katonai- és polgári kisgépeket gyártott, egészen az 1990-es évek elejéig.

1994-ben az Eon Productions gondozásában készülő James Bond-filmek akkortájt legújabb részének, a GoldenEye-nak kezdődtek volna a beltéri forgatásai, ám korábban a produkcióknak területet biztosító Pinewood Studios előjegyzési naptára teljesen megtelt. Egyéb alternatívák mellett, kézenfekvő megoldásnak tűnt - a lebontásra ítélt, hovatovább jobb híján enyészetre szánt - reptéri hangárok, és a körülöttük fekvő terület hasznosítása filmgyártási célokra. Ekkor alakult meg, a kezdetben csupán pár, jelentősebb alapterületű épületből álló Leavesden Film Studios, melyet aztán a 2000-ben kezdődő Harry Potter-forgatásokhoz, felesben a Heyday Films és a Warner Bros. felvásárolt.

A mára 80 hektárnyi hasznosított terület mintegy 50ezer négyzetméteres stúdió-komplexummá nőtte ki magát, otthont nyújtva számos világhírű produkció, mellettük a Harry Potter- és Fantastic Beasts-filmek születésének is.

Érdekesség, hogy a filmgyár kerítésein belül valamennyi újonnan épülő stúdió, játékszín, gyártóműhely és irodaház kizárólag hangár formájú lehet!

Élménykörút a Harry Potter-kulisszák mögé

 A Harry Potter produkció otthonát végül - ahogy erről a filmgyárban is megemlékeznek -, Leavesdenben teremtették meg, noha a több, mint tíz év munkáját őrző forgatási helyszínek nem csak erre a lokációra korlátozódtak: Watford külvárosa (Leavesden) mellett a 7 folytatás stábját láthatták még országszerte: egyebek mellett Londonban, Skóciában, sőt Észak-Írországban is. A Chris Columbus, Alfonso Cuarón, Mike Newell és David Yates vezette filmes szakembergárda ideje korán megérezte a fontosságát - már csak J. K. Rowling könyveinek felkapottsága ürügyén is -, és így, ha úgy tetszik minden kacatot (és persze kizárólag a produkció számára készült különlegességet): ikonikus szetteket (teljes szobányi/teremnyi berendezést), könyveket, látvány eszközöket, exkluzív kosztümöket tettek félre, jól sejtvén későbbi felhasználhatóságukat.

2010-re, a "Halál ereklyéi" 2. részének befejeztéig konténerek tömkellegében hízott ezernyi darabra a kincsestár. A barokk stílusvilágtól a '70-es évek Angliájáig nyúló fantasy-éra használati eszközei, "soha-nem-volt" öltözetei, varázslatos találmányai sorakoztak fel, melyektől általában egyéb produkciók megválnak munkájuk után.

Több hónapos előkészületet követően - mivelhogy a Warner Bros., érthető okokból, a működő filmstúdiók helyett két gigantikus hangszínpadot ("J" & "K" Soundstage) és a hozzájuk tartozó kiszolgáló udvart (backlot) biztosította e célra; dokumentumfilmek és ajándéktárgyak készültek, látványelemek nyerték el végső helyüket (utcák épültek és város a városban), aztán előadókat készítettek fel a leendő közönséggel megvalósuló, folyamatos interaktivitásra - az eredeti díszletek, a nagyérdemű által is gombnyomásra működtethető speciális effektek (mozgó seprűk, fakanalak, cipős szekrény, 77 záras trezorkamra ajtó stb.), Daniel Radcliffe, Rupert Grint, Emma Watson és sokan mások eredeti eszközeinek felhasználásával, 2012. március 31-én végül megnyílt a Harry Potter Múzeum.

Érdekesség, hogy valamivel egy évre rá - és mintegy húsz esztendővel az egykori repülőgyár és reptér filmgyári komplexummá alakítását követően - királyi megnyitóra is sor került, melyen Cambridge hercegét és hercegnéjét, Vilmost és Katalint, valamint Harry-t látták vendégül 2013. április 26-án.

Azóta is..

Világszerte töretlen a létesítmény népszerűsége. Az angolok olyannyira nemzeti büszkeségeik közé sorolják, hogy vezető hírekben foglalkoznak a múzeum eseményeivel (tv, rádió, napilapok, magazinok).

Köszönhetően az utóbbi pár esztendő utazási megszorításainak, a hétköznaponként mintegy 3,000 főt számláló vendégközönség legnagyobbrészt a brit látogatók köréből tevődik ki (ez persze nem vetekedik a British Museum vagy a Természettörténeti Múzeum látógatószámával, de képismétléssel élve, hmm, számottevő..). A hazai vendégeket a francia, holland, német és spanyol turisták követik rendezetlen sorokban, de mindennapos a magyar szó is az épületek falai között. Sokkal nagyobb volt a látogatók létszáma a világjárványt megelőző években: nem volt ritka a napi 7.000, múzeumi kikapcsolódást kereső, zömében fiatalabb korosztályú jegyvásárló, de a hétvégéken már most is gyarapodott az ő körük, sőt várhatóan a nyári hónapokban - ez már egy kis kritika gyanánt is megfogalmazódhat (tesztelik az új létesítményt, sosem volt még ennyi vendég) - nem lesz ritka a 10ezres létszám sem. Növekedik az osztálykirándulásokon részt vevő gyerekek és fiatalok száma, még több rendezvény, még több felnőtt csoport, szociális otthon, s akár tehetősebb családok születésnapi partija várható (nem megfeledkezve a világszerte tapasztalható trendről, amikor vállalati rendezvényeknek, internetes influenszereknek és üzleti partnereknek nyílnak meg a múzeum kapui, úgy éjfél tájt).

Elmarad ellenben a távol-keleti vendégek jobbára 2018 előtti özöne: tulajdonítható ez talán az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő "The Wizarding World of Harry Potter"-attrakciónak Osakában, mely 2014. július 15-én nyílt meg a Universal Studios jóvoltából Japánban. A harmadik legnagyobb Potter látványosság a világon. Míg amiért az amerikai kontinensről sem látogatja túl sok rajongó az európai múzeumot, az az orlandói élménypark Floridában, melyet szintén a Universal filmvállalat kezdett üzemeltetni (öt évvel megelőzve a leavesdeni legnagyobbat) 2007-ben.

Érdekesség, hogy amíg a Warner Bros Studio Tour: The Making of Harry Potter (nevében is rejti talán) a tényleges Harry Potter filmek és könyvek bemutatására fókuszál, a Universal Studios' The Wizarding World of Harry Potter in Orlando, Potter mellett jóval nagyobb jelentőséget tulajdonít magának a Fantastic Beasts-franchise-nak, bármely más létesítményt a világon maga mögé utasítva.

A tizedik évben

Akik elmaradtak, visszatérnek. 

Számtalan rajongó (és hangsúlyozottan nem a rajongói körbe tartozó látogató) is teszi ezt évről évre, hogy a nem egyszer (a jegyfoglalástól a látogatásig eltelő idő szempontjából) pár hónapot kivárva tölti el egy napját (vagy felet: a múzeumi túra átlagos időtartama 3,5-4 óra, de a kötelező érkezési idősáv betartásán túl, zárásig gyakorlatilag korlátlan a benn tölthető idő) a filmek kulisszáinak örvénylő, örökmozgó világában. A látogató egyúttal és nem egyszer olyan neves, a vendégek között elvegyülő V.I.P-meghívottak társaságában járhat kelhet, mint John Rhys-Davies (a Gyűrűk Urából etc.), Ben Affleck (nála nincs nagyobb rajongó) vagy Warwick Davis (Warwick visszatérő vendége a múzeumi stábrendezvényeknek is: saját, különleges belső kialakítású Range Roverével szokott érkezni).

Érdekesség, hogy évente legalább egy pár hetes időszakban Tom Cruise (ó, azok a modern férfiak az ő fekete helikopterükkel!) rendszeres landoló- és munkahelye pár száz méterre található, a szomszédos stúdiókban (Mission: Impossible-forgatások), míg Hugh Laurie kb 15 méterre dolgozott a világjárvány előtt az "Avenue 5" produkcióban (amely csupán egy fallal volt elválasztva a múzeum fogadótermétől). Szoros időbeosztásuk (avagy eltérő érdeklődésük miatt, sajnos) ők mindezidáig rejtve maradtak a kíváncsi szemek elől. (Szívük joga!)

Pedig olyan látványt hagytak ki - s mindazok, akik 2019 előtt tették tiszteletüket -, mint az egykori főbejárat izgalmas Fabergé-szerkezetté alakulása, vagy belépés után az a randevú az Ukrán Vashasú Sárkány közel 15 méteres alakjával. Sokan nem tudják, hogy az egyébként tényleg ámulatba ejtő - (érkezéskor a gyerekek tátott száját érdemes figyelni, felejthetetlen! Az angol ezt hívja úgy, hogy wow-factora van a helynek - a szerző) -, mennyezetről lefüggesztett, Hollywoodban készült makett melletti "nagyfreskók" jobb oldali tagja egy 34 méter hosszú kivetítő (a világon szinte egyedüli, 5 számítógéppel összehangolt projektor látja el képanyaggal), és valamennyi muzsika, és rádiójáték effekt (melyek hangminőségéről Sennheiser erősítők és JBL hangsugárzók gondoskodnak, mint szerte máshol is az intézményben), egy közel 32 perces, slow motion animáció hanganyagául szolgálnak. Így nem célt tévesztett, ha a látogató talán egy zivatar vagy tüzijáték hangját hallja. A történések ott követik a hangot a sárkány mellett (de talán túl sűrű az élményanyag).

A legutóbbi nagy "arculat felvarrás" 2019. április 4-én zárult le a Gringotts Wizarding Bank átadásával. Mintegy 2 évre rá kezdődött meg a régóta érlelődő Backlot Cafe-átalakítás: helyileg ez a múzeumi túra közepén található. A korábbi, közel 3,000 négyzetméteres szabadtéri bemutatót (többek közt a Privet Drive épületeivel) közel 7.500 négyzetméteresre növelték (a félmakett házakat lebontották, és a technikai kiszolgáló udvar területén, a szerszámos konténerek, oktató termek elbontásával többtíz méterrel hátrébb, újra felépítették - eltolták őket, mint Béláim azt a másikat az eltűnt kabát esetében /"A legényanya" - rend. Garas Dezső/). Ezzel egyidőben befejeződött a mintegy 3,500 járművet befogadó parkoló építése, több mint 50 elektromos töltőállomással. Sorolni is nehéz..

Mielőtt a végső unalomba meríteném az olvasót, további fejlesztésekről, átadási időpontokról egyelőre nincs hivatalos információm. Meg nem erősített források azt sugallják, látogatóként a jubileumi időpont és az új Fantastic Beasts-folytatás premierének dátumát követő hetekben (április 8. után) valószínű a létesítmények birtokba vétele.

A bejegyzés szerzője 2016. március 7-e óta (pillanatnyilag egyedüli magyar) munkatársa a Warner Bros. Studio Tour-nak Leavesdenben.

F o r r á s o k :

- "Magical Mischief" >> wbstudiotour.co.uk
- "Harry Potter mágikus növényei a mi otthonunkban is!" EDENKERT.HU 2020. január 8. >> www.edenkert.hu/szobanoveny/egzotikus-szobanovenyek/harry-potter-magikus-novenyei/2381/
- "Pottermore: Magyar-Angol Harry Potter szótár" >> magyarpottermore.wordpress.com/szotar/
- "Our History" >> www.wbstudiotour.co.uk/our-history/
- "16 Harry Potter Experiences You Need to Have Around the World" by Pontia Fallahi 5 May 2021 >> theculturetrip.com/europe/united-kingdom/articles/16-harry-potter-experiences-you-need-to-have-around-the-world/
- "Hét üvegház - Greenhouse Seven" >> harrypotterpages.wiki/hu/uveghazak/greenhouse_seven
- "Warner Bros Studio Tour London is set to open Gringotts Bank to visitors" Cosmopolitan Apr 9, 2019 by Olivia Blair >> cosmopolitan.com/uk/worklife/a26072585/harry-potter-warner-bros-studio-tour-london-gringotts-bank/
- "The Balmoral Hotel, where J. K. Rowling finished Harry Potter and the Deathly Hallows" The Rowling Library June 1, 2016 Exclusive >> www.therowlinglibrary.com/2016/06/01/the-balmoral-hotel-where-j-k-rowling-finished-harry-potter-and-the-deathly-hollows/
- "Has Tom Cruise ever actually seen a movie? An investigation" SCREENCRUSH July 30, 2018 by Britt Hayes >> screencrush.com/has-tom-cruise-ever-actually-seen-a-movie-an-investigation/#:~:text=Okay%2C%20so%20if%20Tom%20Cruise,least%20one%20Harry%20Potter%20movie.

KULT * (kb. 16 perc csapongás)

Képeket, elfeledett fotókat keresgélek a közelmúltból, miközben talán féltucatnyi zenei album sorakozik meghallgatásra egyvalakitől. Nem számolom mennyi lemez végülis. Ma nem kutatok újdonságok után, inkább visszakalandozom az időben.

Nyolc-kilenc évvel ezelőtt gyakori vendége voltam annak a környéknek, a Christie's aukciósház egyik szállítójánál, a Cadogan Tate-nél voltak megbeszéléseim. Ha már Park Royalban, London egyik észak-nyugati kerületében forgolódtam, alkalmam volt be-bekukkantani egy libanoni étterembe, a Beit el Zaytounba a Barretts Green Roadon, a BBC Rádió stúdiójának szomszédságában, és az Abbey Roadon (ez nem az a legendás, egy közeli másik) tett ebéd utáni séták folyamán olykor-olykor elvetett a sors North Actonig, ahol mindig találkoztam egy plakáttal:

"Itt dolgozott Elvis Costello a Perfume Factory-nél, amikor az még Elizabeth Arden volt... Elvis immáron elhagyta az épületet!"

Az utóbbi években nem vetődtem arra - színtelennek nem nevezném, de ipari a környék, nem túl sok egyéb látnivalóval -, így nem is tudhatom, áll-e még a tábla. Ami biztos, hosszabb hányattatás és kihasználatlanság után, az eredetileg 1939-ben felhúzott Art Deco-stílusú épületegyüttes jelenleg frissen felújított bérház gyanánt prosperálva, havi 1.500 és 1.700 font sterling árfekvésben kínál 'olcsóbb' lakhatást a City alkalmazottainak.

Visszakanyarodva Costellora, hogy aztán tovább libbenjek mondandómmal, a mára szebb időket látott művész egykoron számítógépes adatbevitellel ütötte el idejét a megélhetésért a New York-i székhelyű Elizabeth Arden kozmetikai manufaktúra londoni telephelyének könyvelésén. A '80-as évek elejére már befutott zenészként tekintünk rá, élő koncertjeinek egyik előzenekara pedig az akkoriban betörő brit könnyűzenei újhullám éllovasai közül, a Talk Talk volt.

Igyekszem ezúttal a zenekar minden tekintetben frontemberére koncentrálni, aki - (a máig rá összpontosító rajongók kivételével) észre se vettük, miért is tettük volna? Annyi minden mást is elengedünk - két éve nincs már közöttünk.

Mark Hollis

Átugorva a nyilvánvaló életrajzi adatokat, az 1955-ös, tottenhami születésű fiatalember, saját beszámolói szerint is, rosszul tűrte a vizsgahelyzeteket. Muswell Hill-i gimnáziumát közvetlen az érettségi megszerzése előtt hagyta ott (vagy ebrudalták kijjebb), majd (a brit oktatási rendszer ilyen tekintetben szerencsés adottságaiból kifolyóan) módjában állt elkezdeni egy gyermeklélektannal foglalkozó kurzust a Sussex-i Egyetemen, de másfél év elteltével 'eléggé felejtős lett a dolog'.

Mark Hollis (1955-2019) (kép: Peter Kurtz)

Iskolái és a zenei karrierének kezdete közötti időszakban, Hollis - egyebek mellett - laboratóriumi technikusként dolgozott. De ahogy később nyilatkozta: "Sosem tudtam kivárni, hogy munka végeztével hazajussak, és belefogjak zenei és dalszöveg ötleteim lejegyzésébe. Egész nap emlékeztetőket körmöltem papírfecnikre, és epekedtem a pillanat után, hogy mindezek szalagra kerüljenek."

Ed Hollis, az akkoriban közismert DJ, producer, számos punk és garage műfajt játszó zenekar menedzsere, Mark bátyja. Hamar felismerte a tesó tehetségét, mentorálni kezdte, bevezette a zeneiparba. Megannyi, a brit New Wave felfedezettjéhez hasonlóan (lásd: Ultravox, Spandau Ballet, The Police stb.), Mark és társai, zenekarba rendeződve, a The Reaction-nel is a post-punk éra követeiként végezték el első szárnycsapásaikat. Odáig jutottak, hogy 1978-ban az Island Records demo felvételt készített velük az 'I Can't Resist" és "I Am A Case" című számokkal. Szerepelt még a koncert repertoárban egy "Talk Talk Talk Talk" című szerzemény. Meg sem kell említeni, ez a dal szolgált későbbi inspirációként Mark Hollis és zenészbarátainak, a két esztendőnyi fennállás után, 1979-ben feloszló The Reaction-t követő új együttes névválasztásában - valamint a debütáló "The Party's Over" album "Talk Talk" című dalának ősváltozata is lehetett egyúttal.

Egy plakát North Actonból 2012-ben (kép: Landor)

Talk Talk

Hozzávetőleg három évig sújtotta őket a láthatatlanság, kerülte őket az esetleges üzleti befektetés és annak megtérülési lehetőségének leghalványabb árnyéka is. Aztán 1982-ben, jól sikerült fellépések - a már említett Elvis Costelloval (Imperial Bedroom-tour) - hozományaként jött az EMI és Colin Thurston producer abbéli meggyőződése, hogy a Talk Talk némileg szélesebb elfogadottságra is számot tarthat.

Hollis - Harris - Webb: a korai Talk Talk (kép: Peter Kurtz)

Habár a szembetűnő sikereket a debütáló album még elkerülte, Hollisék újabb és újabb személyes jóbarátra tehettek szert a befutott előadók körében. 1982. októberében Phil Collins és a Genesis "Six Of The Best" címen fesztivál hangulatú koncertet szervezett Milton Keynes-ben Peter Gabriel anyagi megsegítésére (a korábban Gabriel által szervezett WOMAD-fesztivál üzleti csődje okán) - a rendezvény egyfajta újraegyesülésként is szerepet kapott a korábbi Genesis-tag és a törzsművészek között, s meghívást élveztek a koncertnapra Collins kedvencei: John Martyn valamint a Talk Talk is. Mark Hollis, Paul Webb, Lee Harris és Simon Brenner az akkori elvárásokat messze felülmúlta előadásával.

Bátyja hatására, Mark zenei érdeklődése megnyílni látszott a progresszív rock (King Crimson, Pink Floyd) felé. Ed bemutatta őt számos jazz előadónak (John Coltrane, Omette Coleman) is, akik Miles Davis és Gil Evans mellett a későbbiekben jelentős hatást mutattak Mark Hollis zenei előrehaladásában, stílusfejlődésében. Habár az első album nyomán az Új Romantika stílusát követő szintipop előadók közé skatulyázta a szakma a Talk Talk-ot, Hollis későbbi nyilatkozataiban elhatárolódott ettől a stílusvilágtól, amelyet 1984-es második, "It's My Life" című albumukon valóban érzékelhetővé tettek a hallgatóság számára. A "Such A Shame" és az "It's My Life" kislemezek sikerével a Talk Talk érzékelhetően komolyabb hangzásvilágot, gondolatiságot valósított meg. (Az "It's My Life"-ot 2003-ban a No Doubt fel is dolgozta, Gwen Stefani hangjával feldobva a varázst.)

Egyenes úton jártak a csúcs felé, amely az 1986-os "The Colour Of Spring"-gel realizálódott. Üzleti siker, és a valaha legjobban hangzó Talk Talk-lemez - így lehetne igazán összesűríteni az albumról tudnivalókat.

1987 a változás éve volt. A Talk Talk fennállása folyamán ugyan sosem tartozott kiemelkedően jövedelmező befektetésnek (bezzeg, nézzük meg most az elérhető lemezeik árát - a bakelitekről nem is beszélve -, melyek az új megjelenésekkel vetekednek immáron - urambocsá! - lassan negyven év elteltével), de az első három album bevételei lehetővé tették, hogy a kiadó hosszabb stúdióidőt biztosítson az előadóknak, melyet ők zenei kísérletezésre fordítottak. Megírták az 1988-as "Spirit Of Eden" és alapokba fektették az 1991-es "Laughing Stock" anyagát. A teljes arculatváltás ugyan a lemezeladások számának drasztikus csökkenését eredményezte, de - ahogy Pándi Balázs a Stenken megfogalmazta - "előadók tucatjait inspirálták. A krautrock zenekarait vagy Miles Davis (drogillattal átitatott - a szerk.) levegősebb, kalandosabb világát is".

Hollisék megteremtették a post-rock világát, vagy ha úgy tetszik betársultak egy experimentális jazzbe símuló, kísérleti muzsikát művelő előadói csoportba.

Aztán még 1991-ben, ötödik albumuk megjelenésének évében elbúcsúztak egymástól. Hollis - úgy ahogy - aktív maradt még pár esztendőre, 1998-ban saját nevén megjelentetett még egy önálló albumot. "Végső ambícióm marad olyan zenét alkotni, ami nem bír lejárati idővel, ami túlszárnyalja a saját időnket."

Együttműködések

1998-ban Hollis (John Cope néven) közreműködött egy szám erejéig (ez volt a "Piano") Phil Brown és Dave Allinson "AV1" című, minimalista albumán. Egy "Chaos" című track társszerzője és előadója volt az 1998-as "Psyence Fiction" című, Unkle albumon. Később töröltette a nevét erről a downtempo korongról.

2001-ben, a neves norvég jazz szaxofonos, Jan Garbarek lányának, Anja Garbarek "Smiling and Waving" című albumán két felvétel erejéig ("The Gown" és "Big Mouth") társproducer és zenei rendező szerepben látható Mark Hollis neve. Máig úgy tekintek erre a korongra, mint ami akár a hatodik Talk Talk album is lehetett volna. Szerethető (bizonyos pillanataimban az "elbűvölő" jelzőre is el szoktam ragadtatni magam) az anyag zenei világa és Anja Garbarek énekhangja.

Visszavonulás

Hollis 1998-ban egy dél-nyugat londoni kerületben, Wimbledonban alakította ki családi fészkét hitvesével, Flickkel és két fiúgyermekével. Abbéli elhatározása, ahogy kifejtette: "nem tetszeleghetek a tisztes családapa képében, miközben koncertkörutakra vonulok el a zenekarral" - már 1986-ban arra késztette a Talk Talk-ot, hogy nem vállaltak több élő szereplést. 2008-ban a The Guardian tudósított arról, hogy a zenész végleg visszavonul úgy a zeneipartól, mint bármilyen egyéb publikus megjelenéstől is. Nem szokványos döntés egy olyan világban, ahol más művészek a végsőkig feszítik a "húrokat", mígnem visszavonhatatlanul elkopnak azok (lásd: The Rolling Stones, Paul McCartney, Chris Rea stb.)

Mark Hollis halálhíre 2019 februárjában látott napvilágot a Twitteren. A Talk Talk basszusgitárosa, Paul Webb úgy nyilatkozott "Mark röviden tartó betegségben szenvedett, amiből már nem épülhetett fel." Halálának oka(i) köztudottak rajongói körben, de tekintettel családja óhajára, a további részletektől eltekintek.

- o O o -

Kapcsolódó hallgatnivalók

• TALK TALK: The Party's Over (Master Audio re-issue) 36:51 HQ ©1997 Parlophone - Warner Music (New Wave)
• TALK TALK: It's My Life - 1997 Tidal Master 43:02 ©1997 Parlophone - Warner Music (New Wave)
• TALK TALK: The Colour Of Spring (Master Audio re-issue) 51:44 ©2014 Parlophone - Warner Music (Experimental/Post-Rock)
• TALK TALK: Spirit Of Eden - 1997 Tidal Master 40:59 ©1997 Parlophone - Warner Music (Experimental/Post-Rock)
• TALK TALK: Laughing Stock (Re-issue) 42:44 ©2008 Parlophone - Warner Music (Experimental/Post-Rock)
• TALK TALK: Natural Order 1982-1991 57:05 ©2013 Parlophone - Warner Music (Various)
• Mark HOLLIS (1955-2019): Mark Hollis 46:56 HQ ©1998 Polydor (Experimental/Post-Rock)

• John MARTYN (1948-2009): Sweet Little Mystery: The Essential 73:04 HQ ©2013 Island - Spectrum (Experimental/Folk Rock)
• Anja GARBAREK: Smiling & Waving 45:45 Master ©2001 Parlophone Music Norway (Experimental/Jazz/Downtempo)
• Elvis COSTELLO: Hey Clockface 49:58 HQ ©2020 Elvis Costello - Concord Records (Contemporary Adult Pop/Pub-Rock/Punk)

A zenei albumokat egy alapkategóriás audiofil-rendszeren sikerült tesztelnem, melynek a darabjai: egy Yamaha MusicCast WXAD-10 Tidal adapter (Burr-Brown 192 kHz-es, 24-bites hi-res audio DAC-kal felruházva), KRK Rokit RP5 G3 közeltéri aktív stúdió monitorpár Gorilla állványokon, Cable Mountain HQ phono RCA kábelekkel és ESR fZL25 ELC1 hálózati kábelekkel. Egyszeri visszaellenőrzést végeztem még - csak hogy meggyőzve legyek az igazamról - egy Sennheiser Momentum 2.0 fülessel LG G7 ThinQ (Quad 394 kHz-es 32-bites DAC-os) mobilon. Mai wi-fi jelerősségem 60,1 Mbps volt 9 ms jelvisszatérési idővel - a Virgin Media elévülhetetlenül tré közreműködésével.

F o r r á s o k :

- Sebastian Zabel (26 February 2019) - "Zum Tod von Mark Hollis: Der Mann, der keine Vorbilder brauchte" - Der Rolling Stone, Deutschland
- "Anzeige von Mark Hollis" - Süddeutsche Zeitung
- Mark Beaumont (26 February 2019) - "Talk Talk's Mark Hollis: 2019 is full of the notes he isn't playing" - NME (New Musical Express)
- "Mark Hollis, lead singer of Talk Talk, dies at age 64" (25 February 2019) - The Guardian
- "Talk Talk" (22 January 1983) - Kim magazine
- Pierre Perrone (8 October 2012) - "After all this time, it's still good to Talk Talk" - The Independent
- Ruth Gilbert (23 January 1989) - "Hotline Music (Spirit of Eden)" - New York Magazine
- Jason Morehead (28 Januray 2006) - "Review of Mark Hollis"
- Wyndham Wallace (26 February 2019) - "After the Flood: Talk Talk's Laughing Stock 20-Years On" - The Quietus
- Jason A. Parkes (12 May 2007) - "A record that floors me each time - Rev. of Mark Hollis" - Julian Cope Presents Head Herritage
- Wyndham Wallace (26 February 2019) - "Living in Another World: Remembering Mark Hollis" - The Quietus
- John Aizlewood (18 November 2002) - "Why Aschcroft is missing Verve" - Evening Standard
- Gerald Schmikl (14 December 2001) - "Rev. of Talk Talk, Missing Pieces" - Wiener Zeitung
- Alasdair Lees (19 September 2008) - "Shearwater, Bush Hall, London" - The Independent
- Alexis Petridis (26 February 2019) - "Mark Hollis: reluctant pop star who redefined rock" - The Guardian, ISSN 0261-3077
- Graeme Thomson (26 February 2019) - "A sacred voice: Mark Hollis sang the English gospel" - The Guardian, ISSN 0261-3077
- "Celebrating The Genius Of Mark Hollis in 15 Songs" (26 February 2019) - Stereogum
- Josh Baines (2 February 2018) - "How to Disappear Completely: When Musicians Retire For Good" - Vice
- "Mark Hollis: The Sound of Silence" (27 September 2019) - www.newstatesman.com
- Alan McGee (9 April 2008) - "Wherefore art thou Mark Hollis" - The Guardian
- Bruno Masi (18 March 2006) - "Retour sur la planéte Merz" - Libération
- Stefan Weber (25 September 2013) - (translation) "Mark Hollis Interview: The Path Over The Burnt Bridge" - Subaudio
- Mark Hollis' Credits (24 July 2014) - AllMusic
- "It's My Life's Writer Receives London Award" (19 October 2004) - News on BMI.com
- "Talk Talk's Mark Hollis Resurfaces With New Music for the Kelsey Grammar TV Show 'Boss'" (1 September 2012) - Pitchfork.com
- "UNKLE: The Appliance of Psyence" (29 August 1998) - NME (republished by Mo' Wax Please)
- Thom Jurek (26 February 2019) - "Smiling and Waving - Anja Garbarek" - AllMusic.com
- Jason Cowley (13 February 1998) - "Out of Time: Mark Hollis" - The Times
- Mark Savage (26 February 2019) - "Talk Talk star Mark Hollis dies at 64" - BBC.co.uk
- Elizabeth Aubrey (25 February 2019) - "Talk Talk's Mark Hollis has reportedly died, aged 64" - NME
- Laura Snapes (26 February 2019) - "Musicians on Mark Hollis: He found hooks in places I'm still trying to fathom" - The Guardian
- "OMD condolence" (25 February 2019) - on official OMD Twitter site
- "Marc Almond condolence" (26 February 2019) - on Marc Almond Twitter site
- George Gimarc (2005) - "Punk Diary: The Ultimate Trainspotter's Guide to Underground Rock 1970-1982" London, Backbeat Books, ISBN: 0-87930-848-6
- Jim Irvin (1998) - "Mark Hollis Interview" (Unpublished) - Rock's Backpages (1 March 2019)
- James Marsh-Chris Roberts-Toby Benjamin (2015)(1st pub. 2012) - "Spirit of Talk Talk" (expanded paperback ed.) London, Rocket 88, ISBN: 978-1-906615-95-6
- Rob Young (January 1998) - "Return from Eden" - The Wire No.167 pp. 26-29
- Minnie Wright (25 February 2019) - "Mark Hollis dead: How did he die? What was Talk Talk star's cause of death? - www.express.co.uk/celebrity-news/1092355
- Pándi Balázs (2019. február 25.) - "Meghalt Mark Hollis, a Talk Talk alapítója" - www.index.hu/STENK
- Martin Kielty (February 27, 2019) - "Peers Remember Talk Talk's Mark Hollis" - UCR (Ultimate Classic Rock)
- "The party's over - remembering Mark Hollis, Talk Talk & Genesis" (8 May 2019) - thedrumdoctor.net
- "Mark Hollis" (20 November 2009) - on www.discogs.com/artist/47956
- "Mark Hollis" (24 September 1998 - 22 January 2021) - catalogue.bnf.fr/ark/cb14013892b (BnF Catalogue général)
- "Reports: Talk Talk's Mark Hollis Has Died" (25 February 2019) - www.clashmusic.com/news/reports-talk-talks-mark-hollis-has-died (by CLASHMUSIC/NEWS)
- www.eliabetharden.co.uk About Us (Elizabeth Arden NEW YORK)
- Jonathan Prynn (Consumer Business Editor) (9 February 2016) - "Art Deco Perfume Factory in North Acton to become 500 Build-to-Rent flats" - www.standard.co.uk/news
- "Anja Garbarek: Artist" (27 December 2014) - Bransjeregister MIC.no
- Svein Jarle Molnes (2 July 2009) - "Anja Garbarek: merk lyrikk" - NRK P2
- "Anja Garbarek" Biography (6 August 2006) - Norsk musikkinformasjon MIC.no
- "Anja Garbarek" Contemporary musicians Vol.79 Farmington Hills, Mich.: Gale, 2014 (retrieved via biography in context database)(27 May 2017)

NAGYVILÁG * (kb. 10 perc csapongás)

A Szigetország abba a korszakába értünk, amikor az is előfordulhat, hogy olyan ember érdemel ki lovagi címet a királynőnél, akinek az irányítása alatt Nagy-Britannia egyik (, ha nem a) legnagyobb áruházlánca hivatalos szégyenlistára (s annak is az élére) kerülhetett, megrövidítve 5 millió 97 ezer fonttal 80 ezer dolgozóját a 2016-2018 közötti időszakban (a hivatalos Nemzeti Minimálbér alatti kifizetésekkel). Sokan ismerhetik az esetet, akik követik a CNN Business híreit vagy akár a magyar sajtót, így nem is nevezném meg és hoznám konkrét összefüggésbe Sir Dave Lewis és a Tesco (upsz!) körül történteket. Kínos intermezzo, ne is boncolgassuk!

Másodszor is elmarad idén a Glastonbury Festival, munkahelyek szűnnek meg (persze ez most világhelyzet) miközben támogatással bíztatják távozásra az EU-s állampolgárokat, Covid-19 és Post-Brexit (már a brexiterek is egymással veszekednek, lévén eltűnt az eddigi ellenségkép, az Únió a célkeresztből)... Pestiesen szólva buli van! Látszólag nagy a felfordulás Egyesült Királyság-szerte, persze nem kell megrémülni: számos irányban a megoldás is a horizont felé közelít. Ezek egyike a filmipar.

Január 20-án felkerült a takarás a kerítésekre, hivatalosan is a nagyközönség elől elzárt, majdani forgatási területté vált Chalfont St. Giles határában a Newland Park. Ez itt a RyPoTrenD LondoN helyszíni pillanatjelentése.

A Pinewood Stúdiók nagyberuházása

Az 1935-ben alapított Pinewood Stúdiók (2001-től a Pinewood-csoportba tömörülve) az Egyesült Királyság világszerte egyik legismertebb televíziós, film- és videojáték-vállalkozása (a leavesdeni Warner Bros. mellett), számtalan siker bölcsője a Folytassa...-sorozattól a James Bond-filmekig (a Daniel Craig utolsó 007-es szerepléseként nyilvántartott, és a Covid-helyzet miatt mai napig elhalasztott megjelenésű "No Time To Die"-t is ideértve), de forgatási területtel szolgált a Csillagok háborúja-franchise darabjaihoz is. 2020 novemberében 450 millió fontos keretösszegű beruházást jelentettek be a Watford-közeli Iver Heath-ben felépítendő Screen Hub UK látógatóközpont és oktató centrum kapcsán. Ezen felül, az említett összeg a már meglévő filmstúdiók fejlesztését, alapterület növelését is szolgálja, nem beszélve egyéb vállalkozás-fejlesztési célokról sem.

Ne feledjük el, világszerte növekszik a filmgyári látogatótúrák ázsiója: mostanában vetődött föl az észak-írországi Linen Mill Studiók "The Game of Thrones Studio Tour" interaktív attrakciójának létjogosultsága, miközben a Warner Bros. 2023-ra tervezi harmadik (a kaliforniai Burbank-béli, és a leavesdeni után) Warner Bros. Studio Tour Tokyo - The Making of Harry Potter látványosságát.

A tervezett látogató központ Iver Heath-ben (kép: Screen Hub UK)

A 350 ezer négyzetlábnyi (32 516 négyzetméter) stúdió fejlesztésen túl, az Iver Heath-i komplexumtól légvonalban pár mérföldnyi távolságra lévő zöld oázis, a Chalfont St. Peter és Chalfont St. Giles határában elterülő Newland Parkba is elért a fejlesztés szele; az viszont még kérdéses, hogy a tavaszi filmforgatás után megmarad-e a terület túrista szenzációnak, avagy más célra alakítják majd át.

Chalfont St. Giles a Film és Televízió tükrében

Lakóhelyem mintegy öt esztendeje ez a festői falucska. Majdnem azt írtam, hogy csak volt (mármint festői), hiszen egyik határában az HS-2 gyorsvasút-beruházás építkezése szabdalja immáron darabokba a korábbi, Windows-háttérképnek is beillő tájat; másik végébe pedig most érkeztek a markológépek. A falu központjában mindebből természetesen semmi sem érzékelhető (még).

Chalfont St. Giles főtere a templommal (kép: Google)

Chalfont St. Giles számos televíziós- és filmprodukciónak adott otthont (egyéb tekintetben, noha több szempontból is ideális London és a Pinewood Stúdiók közelsége folytán, mégsem igazán filmes központ, inkább lakó- és pihenőhely). Nemzetközileg is ismert helyszínként, az 1971-es Dad's Army /Az ükhadsereg/ című komédia-sorozatban a Walmington-on-Sea lokációt helyettesítette, mint ahogy Budapest is Berlin vagy Buenos Aires szokott lenni a filmekben olykor (a széria egyik főszereplője, John Laurie pedig pár mérföldre a szomszédságban, Chalfont St. Peter nevezetes lakója volt). A faluban és körülötte forgatták még a Canterbury-meséket, valamint pár BBC-produkciót, horror filmeket, melyek a határon túl már nem számottevő elismertségűek. Ha esetleg összefutnának az 1965-ös The Big Job-bal /Folytassa, ha már otthagyta!/, Sid James és Dick Emery szintén ezen a helyszínen alakította filmbéli szerepeit.

A Newland Park Chalfont St. Peterben

El sem kell hagyni a falut (Chalfont St. Giles, Chalfont St. Peter, Little Chalfont meglehetősen összenőtt agglomerációt képeznek, melyeket erdős ligetek - illetve villakertek - választanak csak szét) Watford irányában, észak-keletre haladva a Nightingales Lane felé, még a községhatár előtt el kell fordulni jobbra, majd egy egysávos úton - ami, ha olyanja tartja, olykor kétsávosra szélesedik, aztán vissza egyre, közben produkál egy közel száz yardos hosszúságú gázlót is télidőben az erdő közepén (Isten hozta Angliában!) - odaérhetünk pár percen belül a Newland Parkhoz (ami a telefonos helymeghatározás szerint Chalfont St. Gilesban van vagy Chalfont St. Peterben, vagy ha lépünk kettőt, akkor Chilternben, és ezek közül mindegyik igaz rá!). A megyét pedig Buckinghamshire-nek hívják.

Newland Park Manor esküvői korszakából (kép: Bridebook Wedding Venues)

A terület első említett birtokosa Henry Gott volt, aki 1770-ben vásárolta meg, mikor III. Györggyel erre vadászva megtetszett neki az erdősávokkal határolt tucatnyi legelőből álló tájrész. Nem túl változatos domborzat jellemzi a birtokot (az otthoni zalai vagy somogyi dombság szépségével nem merném összevetni, de a nyomukban van), s ez épp kedvező volt a ma már hivatalosan másodfokú védettség alatt listázott "tájház", és a villakert bejáratától több száz méteren át az épületig nyúló út megépítéséhez, ami szép emléke a néhai Mr Gott vadászbalesetének és halálának (a szarvas névre hallgató tettes utóéletéről vagy -élettelenségéről nem szól további fáma). 1809-ben egy Thomas Allen nevű úr volt a következő birtokos, akinek a halálakor, 1829-ben, fiát, mint örököst már úgy említi a történetírás, mint Thomas Newland Allen.

Eltekintenék az összes örökös vagy vásárló felsorolásától, a Newland Park históriája tehát elkezdődött, és egy apró ugrással máris 1910 és 1921 között teremhetünk, érdemes.

Ekkortájt Henry Devenish Harben és hitvese, Agnes Harben jóvoltából a női választójogokért harcoló szüfrazsettek menedéke lehetett a Newland Park, s a Newland majorság villaépülete. Agnes Harben nevéhez fűződik a későbbiekben megalapított United Suffragists-szervezet. Ebben az időszakban olyan hírességek látogatták meg a birtokot, mint Emmeline Pankhurst, George Bernard Shaw, Sydney és Beatrice Webb vagy H. G. Wells.

1939-től aztán biztosító társaságok, kollégiumok, gimnáziumok, az Amersham Hockey Club váltották egymást a tulajdonosi körben. A villaépület legutóbb esküvői partik helyszíneként szolgált 2017-ig, ma üresen tátong, s eközben a villapark kiszolgáló épületeiben megnyitották a Chiltern Open Air Museum-ra keresztelt látogatói nevezetességet, amolyan aprócska falumúzeumként, skanzenként, mely épületegyüttes körül az ITV megbízásából, 2011-ben a Downton Abbey pár jelenetét is leforgathatták.

Az üres villa tegnap (kép: Landor)

A Newland Park-i talány

A filmforgatásokra jellemző általános titoktartás övezi a Newland majorsághoz közeli parkrészt. 32 acélkabin elhelyezése folyik a hetekben (épül a sárga konténer város) a munkások étkeztetése céljából (pontosabban étkezők, covid-teszt helyiség heti háromszori vizsgálathoz, hőmérős beléptető szoba, öltözők napi kétszeri elködösítéssel, covid-iroda, művészeti iroda stb.) Egyik nap víz nincs, a másikon az elektromosság hibádzik, tömérdek a kezdeti nehézség a zöldberuházás felvonulási területének bokáig érő sarában. Végülis nem különleges ez a semmi közepén... Ezzel egyidőben már három-négy óriáspavilon is talpra állt a filmmunkák ácsműhelyeiként, dohognak az aggregátorok, dolgoznak a markolók, érkezik az acélgerenda és a tömérdek beton.

Második világháborús légi támaszpont (az asztalon hagyott tervek szerint Thorpe Abbots, a brit-amerikai 100. Bombázó Hadosztály repülőterének) replikája épül utcákkal, hangárokkal, hadiszállásokkal, kiszolgáló épületekkel. Hivatalosan még senki nem tudja, mi lesz itt, de a tervek anélkül is támpontot szolgáltatnak a munkához, hogy bármi egyebet kellene ismerni hozzá.

2020 októberében a buckinghamshire-i munkaügyi hivatal megállapodott a heathrow-i repülőtérrel jelentős számú filmipari átképzés biztosítására, melyet a Pinewood Studios finanszíroz. A szakavatott személyzet tehát rendelkezésre áll máris.

Ahol most repülőtér replika készül és többnyire esik az eső (kép: Landor)

Mi pedig tovább találgatunk, ki jöhet majd ide forgatni Felmerült már Steven Spielberg neve, Tom Cruise (bár ő épp elfoglalt Leavesdenben az aktuális Mission: Impossible-rész forgatásával, és egyébként is pikkel rá a rendezőnagyság), Tom Hanks... Találgatunk, egyenlőre eredménytelenül, de májusig el kell készülnie itt mindennek, hogy átadjuk a helyet a stábnak. Akkorra már okosabbak leszünk.

F o r r á s o k :

- "Pinewood Studios Unveils Ground Breaking Expansion Plans" - (This is LOCAL LONDON) - 8th November 2020 - by George Purdy
- "Hit ITV drama Downton Abbey filmed in Chalfont St. Giles" - (BucksFreePress) - 24th September 2011 - by Andy Carswell
- "Heathrow workers offered chance to work in screen" - (pinewoodgroup.com) - 22 October 2020
- "Kormányzati célkeresztbe került a Tesco anyacége a brit fizetései miatt" - (napi.hu) - 2021. január 2. - írta: Szabó Dániel
- "Tesco and Pizza Hut shamed for not paying the UK minimum wage" - (edition.cnn.com - CNN BUSINESS) - December 31, 2020 - by Rob Picheta
- "Rogue employers named and shamed for failing to pay minimum wage" - (gov.uk press release) - 31 December 2020.
- "A Statement from Glastonbury Festival" - (glastonburyfestivals.co.uk)
- "Pinewood Group Unveils 450m GBP Expansion with 'Studio Experience' Attraction" - (blooloop.com) - 17th September 2020 - by Bea Mitchell

Áprilisi frissítés

Immáron nyilvánvaló, sikerült részleteket megtudni. Lassan érkezik a forgató stáb Oxfordshire-ből, a set decoration house-ban áll a bál, élesre hangolódnak a díszletezők: minden iroda telve áll második világháborús eszközökkel (szappanoktól és lavóroktól kezdve a korhű kerékpárokon és repülős kézikönyveken. keresztül az ejtőernyős felszerelésekig, amerikai mentőmellényekig és tervrajzokig). Sikeresnek bizonyult az első kamerapróba is, április végéig megkezdődik Tom Hanks és Steven Spielberg (ügyvezető producerek) harmadik háborús minisorozatának, a Masters of the Air (A levegő hősei: A Nyolcadik légialakulat), második helyszínének a forgatása. Az Apple TV+ produkciója feltehetőleg 2022-ben kerül először a képernyőre, Magyarországon az HBO jóvoltából. További részletek mostantól kezdve weblapok százain követhetők..

KULT * (kb. 9 perc csapongás)

Duo Brothers: Duo Brothers (2020. augusztus 14.) (c) Raw Tapes Records (4-es osztályzat)

Rögtön előljáróban hadd áruljam el, nem sokat tudok Tel Aviv pezsgő zenei életéről: az a pár érv mégis magáról beszél, s különösebb kommentárt nem igényel, ha a klasszikus muzsika területéről meghalljuk Zubin Mehta nevét például (akkori kamarazenekara tagjaként, és egyébként az Izraeli Filharmonikusok zenei igazgatójaként, lett légyen akár indiai születésű, a legprofesszionálisabb hangképpel rendelkező izraeli "Vivaldi: Négy évszak" interpretálásában vett részt, számomra, azok közül, amit meghallgathattam ezidáig).

A popzene világából örök szerelmem, Ofra Haza. Ő is Tel Avivból indult, máig szívszorító korai halálára gondolni. És egy másik szerelem, de az a zenei képeké. Volt egy dal, "Her Morning Elegance" címmel, Oren Lavie ezzel lett világhírű, s ez a szám volt a "The Opposite Side of the Sea" című debütáló albuma fő, de nem egyetlen mozgató rugója. Szuperlatívuszok, nem egyszer életművek, elvitathatatlan világhír: Izrael hasonlóan varázslatos, olykor távolinak ható forrásterület az európai fülnek, mint mikor a skandináv indie vagy downtempo muzsikáról beszélünk, vagy a kanadai klasszikus rockról.

Yonatan Levy

Yonatan (vagy angolszász körökben Jonathan, nehogy a híres focistával kezdjük keverni) Levy, a hét albumaként említett hanganyag szerzője és - a nem túl találékony elnevezésű Duo Brothers - egyik előadója. Zenei ismertségben leginkább ő emelkedik ki a társulat tagjai közül.

Hozzáférhető források szerint német és marokkói szülők gyermekeként született Izraelben. Zenei karrierjét tizennyolc évesen kezdte, mikor kiválasztották, hogy basszusgitáron kísérje a hazájában akkoron listavezető énekesnő és dalszerző Yudit Ravitz-ot. Röviddel ezek után keresett session-muzsikus lett belőle, aki több mint száz albumon működött közre nagyra tartott hazai előadók albumain, és turnézott velük Izraelben és világszerte, egyaránt.

Huszonnégy esztendős korában alkalma volt megvásárolni egy nyolcsávos hangfelvevőt - ez mára elavult technológia természetesen -, amit úgy jellemzett "szerelmi afférom a hanggal", egyúttal azonban magával vonzott mindez egy aprócska hangstúdiót, s egy kiteljesedő zenei produceri tevékenységet is. Több tucatnyi album és elismerés követte ebbéli igyekezetét.

Yonatan Levy 2001-ben lépett be a már több, mint egy évtizede fennálló, independent (indie) rockot művelő Izabo együttesbe, és rögtön fel is pörögtek az események a zenekar háza táján. 2003-ban felfigyelt tehetségükre, és az arab zenei motívumokat a kontinentális sztenderdekkel ötvöző stílusukra a Sony BMG kiadó, s azonmód megjelentették első, középlemez (EP) terjedelmű albumukat "Morning Hero" címmel az Egyesült Királyságban, mellyel zenei turnék jártak együtt, legfőképp Angliában és Skóciában. Ugyanez az album "Fun Makers" címen 2006-ig megjelent aztán Franciaországban és a Benelux-államokban is. 2009-ben a második, "Superlight" című összeállítás került soralbumaik közé. Ekkorra Európa-szerte keresett előadók voltak már a diszkót és a punk-rockot az arab alapokkal kevert megszólalásmódjuk révén, lehetőségük volt fellépni a Paleo Fesztiválon (Paleo Fest, Nyon, Switzerland), sőt a (Eurosonic Noorderslag szervezésében évente 4 napos szakmai bemutatókkal és konferenciával színesített) Eurosonic Fesztiválon is a hollandiai Groningenben.

Habár e sorok írója nem tulajdonít nagyobb jelentőséget a ténynek - ellentétben lakóhelye, a Szigetország nagyközönségével: legyen elég csak annyit elképzelni, ha az esemény közeledtével Anglia, Wales, Írország és Skócia jelentősebb médiumaiban, mai napig az óránkénti híradásokban foglalkoznak vele pár mondat erejéig -,  2012-ben az Izabo képviselte Izraelt az Eurovíziós Dalfesztiválon, Bakuban, "Time" című dalukkal. 31 pontot értek el, tizenharmadikak lettek. Nna und..

Yonatan mindarról, amit összehordunk róla (kép: Jonathan Levy)

Még ugyanebben az évben zenei kiadót váltottak, és átigazoltak a brit 100% Records-hoz, s megjelent harmadik albumuk, a "Life Is On My Side". Yonatan négy évig volt még az Izabo tagja, majd 2016-ban, Nir Mantzurral egyidőben elhagyta a fiúkat, s New York-ba költözött. (Két tagjuk távozását követően az Izabo neve Cherie & Renno-ra változott. 2018-ban jelent meg újabb soralbumuk, immáron az új elnevezés alatt.)

Duo Brothers

Napjaink új projektje egy letisztultabb képet követ. Az együttes a stílusát super chill-ként jellemzi, és hallgatva az albumot valóban szembeötlik egy kép, a felhők mögül kitündöklő Napé, mikor a zenészek az ambient határáig kúszó, fülnek kedveskedő jazz futamokat játszanak. A gitárok szaladgáló riffjeit dobok nyugtatják, és mindent körbeölelő elektronikus hangzás ad erős kíséretet a megszólaló nagyszerűségnek.. hát, vagy valami nagyon hasonlónak.

Yonatan Levy szóló- és basszusgitáron működik közre, öt szám erejéig a billentyűk is az irányítása alatt állnak. Aviv Cohen és élő felvételeken Sol Monk dobjátéka diszkréten marad a háttérben, de jól észlelhetően mégis feszes és ritmikus támaszt nyújt a dallamoknak. Audiofil megközelítésből nem dübörög a dob, mint ahogy a gitároknál sem előtérbe nyomott a húrlefogó ujjak csusszanása, de a hangképben minden jelen van, amire szükségünk lehet egy kellemes, halványan R'n'B-be forduló, finoman pszichedelikus estéhez.

Ott van az albumon még Elyasaf Bashari kéznyoma egy basszusgitárral (mikor Yonatan épp nem ért rá), Shaul Eshet fokozza a szintetizált nyugalmat billentyűkön, és ugyanígy tesz Yonatan Daskal az ötödik és hatodik tracken, mint ahogy Namok is (volt így négy billentyűsünk uszkve, jól hallatszik az igyekezetük, maradandót alkottak). A végére hagytam a trombitás fiúkat, nagyszerűek. Avishai Cohen és Arad Yeini. Létezik egy számomra kedves, populáris, könnyed (smooth) jazzt játszó művész: Paul Hardcastle (hess! ő is kellemes a maga ambientes területén, de) Herb Alpert (hozzám hasonló, korosabb /forever young/ zenekedvelők Komjáthy György műsoraiban találkozhattak vele, nem mostanában volt..) Időnként őt hallom ki egy villanásra, de ez csak hab a tortán, feltehetőleg mások mást hallanak oda.

Nem szeretném azzal az elkeseredéssel nyugtalanítani az olvasót, de ma délután két hong kongi importból származó töltőtollamat próbáltam életre kelteni, sikertelenül (sajnos a távoli földrészről érkező termékekben ott rejlik a kockázat is, hogy a sós levegőn raktározás és szállítás nyomot hagyhat az egyébként gyönyörű termékekben), és a boldogság-hormon hiányában pár, a közeli lengyel pékségből származó fánk társaságában igyekeztem lenyugtatni kedélyeimet, miközben sor került a Duo Brothers albumának meghallgatására. Nem megnyugtatásnak szánom, de gyökereibe kellett fojtanom a papírcsörgést - ritkán történik ilyen, hetente párszor csupán -, mert annyira magával ragadó volt a megszólaló muzsika.

Az album - eddigi ismereteim szerint - kizárólag digitális formátumban hozzáférhető vagy stream-elhető, 2021 januári kondíciók szerint legalábbis.

Szeretném soraimat abbéli célomnak áldozni, miszerint London és környékén, legfőképp Buckinghamshire-ben, egyre több olyan hi-fi bemutató teremmel szembesülök, ahol az esetenként több milliós rendszereket naponta többször félórás, elektronikus zenére csupaszított kísérő palettával fűtik fel. Mindennek megvan a maga helye: elismerem, hogy természetesen a reménybeli vásárló érdeklődési köre a mérvadó; a legegyszerűbb wow-faktort egy basszreflex hangsugárzónál értelemszerűen drum'n bass stílussal lehet kicsikarni. Nem is lehet az eladást a neveléssel ötvözni, de olykor jó lenne nagyszerű példákkal elöljárni. Legyen elég annyi, hogy jómagam is akkor kedveltem meg igazán a klasszikus muzsikát - alapvető gordonka-tanulmányaimon túl, természetesen -, mikor először szólalt meg otthonunkban úgy, ahogy a koncertterem légköre leginkább reprodukálható. De ez majd egy következő történet lesz.. Magunk között szólva: itt sem távolodunk el túl messzire az elektronikától, és nem is szándékozom elhatárolódni tőle (tervemben áll körbetekinteni, egyebek mellett, a dél-amerikai kontinensen), de megyünk mi még közelebb és távolabb is ettől a stílustól a jövőben. Csak egy kérdés zárásul, a mihez tartás végett: hallották már a Benkó Dixieland Band-et audiofil környezetben?

A zenei összeállítást egy alapkategóriás audiofil-rendszeren sikerült tesztelnem, melynek a darabjai: egy Yamaha MusicCast WXAD-10 Tidal adapter (Burr-Brown 192 kHz-es, 24-bites hi-res audio DAC-kal felruházva), KRK Rokit RP5 G3 közeltéri aktív stúdió monitorpár Gorilla állványokon, Cable Mountain HQ phono RCA kábelekkel és ESR fZL25 ELC1 hálózati kábelekkel. Egyszeri visszaellenőrzést végeztem még - csak hogy meggyőzve legyek az igazamról - egy Sennheiser Momentum 2.0 fülessel LG G7 ThinQ (Quad 394 kHz-es 32-bites DAC-os) mobilon. Mai wi-fi jelerősségem 99,7 Mbps volt 8 ms jelvisszatérési idővel.

F o r r á s o k :

- Duo Brother Facebook-oldala
- Bandcamp - Meet: Duo Brothers
- HighResAudio - Yonatan Levy
- Wikipedia - IZABO
- jonathan-levy.com (2012)

CSILLAGÁSZAT * (kb. 18 perc csapongás)

Nem tartozott az elmúlt év legjelentősebb csillagászati és űrkutatási történeteibe a németországi Max Planck Intézet Földönkívüli Fizikai Tanszékének (Max-Planck Institute für Extraterrestrische Physik - MPE) legújabb felfedezése, közvetett szálakon mégis párhuzam kötheti az angol Roger Penrose fizikus, valamint a német Reinhard Genzel és az amerikai Andrea Ghez által megosztva kiérdemelt fizikai Nobel-díjhoz. Bátran állítható, eltekintve a planétánkon zajló, nem kis horderejű nyűgöktől és bajoktól, kozmológiai szempontból a lezajlott időszak lehetett volna akár a fekete lyukak éve is. És most tekintsünk el az átvitt értelmű magyarázatoktól (lyukra futás, kapufa stb.)!

S-alakú torzuláson áteső galaxisunk (az érzékelhetőség kedvéért enyhén eltúlzott) illusztrációja a legfrissebb kutatások tükrében (kép: CHEN Xiaodian - LiveScience 2019-febr-4)

Égi otthonunk, a Tejútrendszer és annak magja - azon belül is a központi szupermasszív, 4 millió naptömegű fekete lyuk akkréciós korongjában elhelyezkedő Sagittarius A* környéke - a megérteni vágyás és az emberiség minden eddiginél fejlettebb eszközeinek egyre intenzívebb kereszttüzében áll.

A Tejútrendszer, és maga a Tejút

Mindig érdekes elkanyarodni ahhoz, honnan származik ennek a 32,193 kiloparszek (hozzávetőleg 105 ezer fényév) átmérőjű küllős spirálgalaxisnak (az új konszenzus szerint két fő spirálkarral - melyek egyike a Scutum-Centaurus, a másik pedig a Perseus-kar -, és számos töredékkarral, köztük a Föld környékének is otthont adó Orion-kar) az elnevezése a különböző civilizációkban.

A nyugati társadalmakban használatos megfogalmazás a görög mitológiából származik. "Héraklészt születése után az alvó Héra mellére helyezték, az újszülött így szerzett halhatatlanságot az istennőtől. A felébredő Héra olyan hevesen taszította el magától Héraklészt, hogy teje szertefröccsent az égen." Pazar mutatvány lehetett, de az istenek már csak ilyenek voltak. A Tejút, a galaxis átlagosan 2 000 fényév (központjánál 16 300 fényév) vastagságú korongja így a mítoszokban is megszületett.

Hazánk mondavilágában leginkább a székely emlékezet maradandó, ahol "Csaba királyfi csillagösvénye"-ként említik. "A történet szerint ezen a csillagösvényen távozott el a földi világból Csaba királyfi, Attila hun király/fejedelem fia, a székelyek vezére, és tér majd vissza, ha népének segítségre van szüksége."

Ehhez kicsit hasonló, kevésbé pátoszos, annál inkább mítikus a távol-keleti forrás.

"Az én Japánomban keringtek történetek a Tejútról. Úgy hívták, hogy a Menny folyója - Amanogawa. Állt az egyik partján egy integető asszony, a másikon a szerelme, aki csak úgy kelhetett át hozzá, ha kivárja a hetedik hónap hetedik éjszakáját. És van, aki úgy hiszi, ha valaki meghal, átkel azon a folyón, hogy csillaggá váljék." /Greg Bear/

A három buborékpár vagy kettő?

A legfrissebb kutatások szerint ezt a "folyót" valószínűleg több ütemben, de legutóbb úgy hatmillió évvel ezelőtt - hihetetlen idő, ha csupán az utóbbi 4-5 ezer évnyi eszmélésünket figyeljük - hosszan megvilágította valami, több tízezer éven keresztül éjjeli fényjátékot rajzolva az égre. (Mindezek után csodálkozunk, ha az ősi emlékezet az ókor emberét arra késztette, hogy isteneiket az égbe költöztesse? Ez persze teoretikus felvetés.) Ahhoz a tüzijátékhoz hasonlót talán, bár kevésbé valószínű módon a tőlünk idősebb(?) Sagittarius törpegalaxis bekebelezésekor "élhetünk meg" úgy pár száz millió év múlva, amikor a Sag DEG központi része áthalad a Tejútrendszer galaktikus lemezén, s a hurok alakú ellipszis lassan kör alakú keringési pályára vált, és idővel anyagát elnyeli galaxisunk.

Mivel ez az esemény máris folyamatban van, s a két galaxis anyaga kölcsönhatva egymásra már napjainkban is hullámokat fodroz a csillagvárosok felületén, s mindez szabad szemmel mindezidáig észlelhetetlen maradt, lehet csöndes lefolyású folyamatoknak nézünk elébe. Ám 2-3 milliárd év múlva "mi" leszünk a martalékai a tőlünk legalább kétszer hatalmasabb Androméda-ködnek. Bolygó szintre levetítve ugyan elképzelhető az is, hogy az összes forradalmi változás a Galaxis középpontjához közelebbi csillagok környezetében lesz megrázóbb - a fekete lyukaknak végülis találkozniuk kell, az pedig robajjal fog járni -, de az égi kép rajzolata a közelgő Andromédával, nos, egyedülálló kilátásokkal kecsegtet.

Addig persze bármi is történhet az öregedő Nap körül.

Visszakanyarodva 2020 decemberére: a Galaxis síkja alá és fölé nyúló gigantikus röntgen-buborékokat detektáltak a csillagászok, ahogy az a világsajtón is átfutott, immáron a '90-es évektől számolva a harmadik különbözőt.

Röntgen-felvételen a teljes égbolt: az elmúlt dekádban felfedezett óriási buborék-szerkezetek tisztán kivehetőek, ahogy a Tejútrendszer síkja alá és fölé nyúlnak (kép: Jeremy Sanders, Hermann Bronner, és az eSASS-munkacsoport /MPE/; Eugene Churazov, Marat Gilfanov /az IKI orosz munkacsoportja részéről/)

Kezdetben volt, ugye az Északi Poláris Hurok. Ezt a szerkezetet az 1950-es évek óta ismerik a tudósok, de a távolság meghatározása miatt a mai napig nem tudnak mit kezdeni vele igazán. Nagyban nehezíti az észlelést, hogy az égboltot kitölti egy - nincs mit szépíteni -, jóformán minden irányból, egyenletesen érkező gamma-háttérsugárzás, aminek az előterében optikailag észlelhetetlen buborék-szerkezetek (más meghatározás szerint gomba-szerkezetek) alakultak ki, akkorák, amelyek szintén a teljes látóhatárt befedik, értelemszerűen közelebbi forrásból, a szokványos teleszkópok és gamma- valamint röntgen-érzékelők által befókuszálhatatlan területen.

2008-ban némileg azzal változott a kép, hogy a NASA nemzetközi (francia, német, olasz, japán és svéd) összefogásban fel tudta küldeni az eredetileg Gamma-ray Large Area Space Telescope (nagy látószögű gamma-űrteleszkóp - GLAST) elnevezésű, majd az olasz fizikus, Enrico Fermi (1901-1954) tiszteletére Fermi-re átkeresztelt, két működő egységet (nagy látószögű teleszkóp - Large Area Telescope - LAT és gamma-kitörés detektor - Gamma-ray Burst Monitor - GBM) tartalmazó műszer-együttesét egy Delta II 7920-H hordozórakéta segítségével. Eredeti céljuknak megfelelően a berendezések 95 percenként megkerülve a Földet, a kutatók a világűr irányába fordított teleszkópokkal teljes égboltvizsgálatot voltak képesek végrehajtani, a földi zavaró körülményeket kiküszöbölve, távoli galaxisokat és szupernóva-aktivitást vizsgálva. A később Fermi-buborékokként elhíresült felfedezés előre nem tervezett észlelés eredménye lett, eredetileg a Galaxis tömegének kiszámításához szükséges adatokat gyűjtöttek.

Gamma-felfedezés után a Röntgen-buborékok

Eltelt nagyjából tíz esztendő, a tudományos műszerek továbbfejlődtek. 2019. július 13-án startolt el Bajkonurból az ESA és MPE által fejlesztett, és orosz-német összefogásban készült eROSITA röntgen-műszer a Spektr-RG vagy Spectrum XG (SXG) nevű űrobszervatórium fedélzetén (hordozva egy orosz műszert is ART-XC néven), amelyet az ún. második Lagrange-ponton (L2), a Föld takarásában és vele (tehát nem orbitális, hanem csillagkörüli pályán) együtt keringő, annak a mindenkori Nappal ellentétes oldalán, megközelítőleges nyugalmi pozícióban helyeztek munkába. Az állomás tervezett élettartama 7 év, vizsgálatait a 2-10 keV-os tartományban végzi az elődnek tekinthető ROSAT-missziónál 25-ször nagyobb érzékenységű felbontásban: első esetben 2019. október 17-én lefényképezve az 1987a jelű szupernovát és a Nagy Magellán-felhőt egyéb galaxis halmazok és saját galaxisunk középpontjáról alkotott homályos fénygörbületek rögzítésével, majd 2020. június 11-én elkészítve első teljes égboltfelvételét.

Nem is maradt el az újabb meglepetés. A röntgen felbontásban végzett teljes égboltvizsgálat 1,1 millió kozmikus fényforrás archiválása mellett, egy korábban rejtve maradó szerkezetet fedett fel. A Tejútrendszer központjából kitornyosuló, röntgen sugárzást kibocsájtó, irdatlan nagy gázbuborékokat találtak, melyek méretüknek megfelelően hatalmas távolságra nyúlnak a Galaxis síkja fölé és alá, egyaránt.

Tanulmánykép a Tejútrendszer dupla buborékpárjáról (kép: Peter Predehl)

Egy az egyben beborították a korábban megismert Fermi-gamma-buborékpárt is, ám Peter Predehl (MPE) és munkatársai (Andrea Merloni, Michael Freyberg és sokan mások) szerint nagy a valószínűsége, hogy a két jelenség valamilyen módon szoros összefüggésben állhat.

A peremvidék (más néven a halo vagy van aki glóriának nevezi), a Galaxis síkja felett és alatt, kiváló hely bizonyítékok után kutatni a galaktikus centrum múltbéli zűrös ügyei kapcsán. A Tejútrendszer korongjának más pontjaihoz mérten ez egy relatíve üres vidék, bármilyen nagyobb energiájú, a középpont irányából származó aktivitás könnyen detektálható a kitörésekből származó sokkhullámok formájában, a csillagközi átlagértékekkel összevetve.

Ez volt az a módszer, ahogy a csillagászok értelmezték a Fermi-buborékokat. Mint említettük, a Fermi gamma-űrtávcsővel 2010-ben fedezték fel a galaktikus szerkezetet, mely forró gáz (plazma) és mágneses részecske tartalma mellett attól volt különleges, hogy galaxisunk középpontjából kétfelé kitüremkedve gamma-sugárzást ontott a környezetébe. Ha elképzeltünk egy ellipszis alakú üvegcsékből álló homokórát, nos ez a szerkezet részenként kilenc kiloparszek (29 354 fényév) messze emelkedett a galaxis síkjából mindkét irányba, teljes méretében összesen 18 kpc távolságot közrefogva.

Elképzelések szerint a buborékok bizonyítékul szolgálhatnak a régió múltbéli aktivitására, hiszen a Tejútrendszer centruma manapság csendes, habár máig nem tudjuk, egy pár alternatíva közül, milyen természetű lehetett ez a tevékenység.

Az egyik lehetőség csillagkitörés, vagy szupernova-aktivitás lehetőségét veti fel borzasztó mennyiségű, újabb csillag születését eredményezve. A másik szerint a manapság csendes, szupermasszív fekete lyuk a galaxis közepén, némiképp nagyobb aktivitást mutatott azidőtájt.

Az eROSITA által felfedezett struktúra merőben nagyobb, oldalanként 14 kpc (45 661 f.é) távolságra emelkedik a galaxis középpontja fölé és alá félgömb formákat alkotva.

Az eROSITA elődjével, a ROSAT röntgen-műholddal, a német kutatók részben már készítettek olyan felvételeket, mely felkelthette a tudósok érdeklődését. Bár a ROSAT alacsonyabb felbontású és érzékenységű képein az alakzat csak részben volt kivehető, a Fermi-buborékok felfedezéséhez egyenes út mutatkozott. A két buborékpár közötti kapcsolat az eROSITA eredményeivel tisztulhat ki.

"A Fermi-buborékok és az eROSITA-val kimutatott nagy mérvű röntgen-emisszió között lényegi hasonlóság tapasztalható" jegyezték meg hírlevelükben a kutatók. "Következésképpen arra jutottunk, hogy a Fermi-buborékok és az eROSITA-struktúra fizikai összefüggést mutat, ebből adódóan nevezzük el az utóbbit eROSITA-buborékoknak. A felfedezésünk egyértelműen azonos eredetet igazol a két objektum között."

Annak ellenére, hogy nyilvánvaló összefüggés lehet közöttük, van néhány fontos különbség is a Fermi-buborékok és az eROSITA-buborékok viszonylatában. Az első: a Fermi-alakzat ellipszis formájú, az eROSITA pedig majdhogynem két félgömböt képez. A második: az eROSITA-szerkezet sokkal nagyobb, a Galaxis kiterjedéséhez mérhető - nyilatkozták az asztrofizikusok.

Felfedeztek még két feltűnő szerkezeti sajátosságot az eROSITA-buborékokban. A képződmény külső pereme élénk világos a röntgen tartományban, ami azt mutatja, hogy a jelenlévő gázok hőmérséklete jelentősen magasabb a környezetüknél. Azonos tulajdonságú, mint ahogy a lökéshullámok terjednek a galaktikus peremvidéken keresztül, tovább igazolva a buborékok kialakulásának magyarázatul szolgáló kozmikus eseményt.

A másik sajátosság a buborékpárok belső struktúráját érinti. A tudósok úgy jellemzik ezt, mint "kontaktus diszkontinuitás"-t, tehát a buborékok úgy fújódtak fel, hogy közben nem került csillagközi kilökődés a Fermi-buborékok peremén túlra, a buborékok szerkezetükben nem érintkeznek és a közrefogott galaktikus anyag tulajdonságai eltérőek (lásd: gamma- és röntgen-sugárzás vélhető eredete).

Az ugyanazon esemény által keletkeztetés gondolata egyelőre még korlátokkal bír a Fermi-buborékok létrejöttére, mivel az eROSITA-buborékok felfújódása jelentősen több energiát igényelt. Talán például csillagkitörés történhetett, az tolta, feszítette szét az eROSITA-buborékokat, de azoknak folyamatosan az aktivitás okozta energia határpontján kellett maradniuk, felületi egységük nem szakadhatott meg.

Másrészről viszont, nyugalomban épp egy aktív galaktikus nukleusz (egy középpont) energia tartományán belül maradhatnak - egy szupermasszív fekete lyuk hatása alatt, amely aktívan nyel magába anyagot az akkréciós korongból, miközben annak egy részéből erőteljes visszacsapódás képződik jetek (kilövellések) és csillagszelek formájában. Dilemma, hogy a csillagképződéssel járó szupernova-aktivitás is elegendő energiát termelhet. A lényeg, hogy egybenmaradásukhoz valahonnan energiára van szükségük. Az pedig egyelőre rejtély, honnan.

Akárhogyis, az új felfedezés jónéhány érdekfeszítő információval szolgált számunkra. Például, a galaxisokról azt gondolják, hogy a sötét anyaggal telt peremvidékük összeomlása során felmelegedő majd visszahülő plazma kondenzanyaga révén növekedhetnek. Az eROSITA-buborékok közvetlen bizonyítékot jelentenek arra, hogy a gáz visszamelegedhet/visszamelegíthető.

Újabb kontextusba kerültünk a régóta ismert Északi Poláris Hurokkal is, az északi égbolton megjelenő forró, világos röntgen-színképű buborék-szerkezethez. Ez az objektum mindezidáig roppant nehezen volt meghatározható, nem lévén ismeretünk arról, milyen távol lehet. Néhány csillagász ezt is szupernova-aktivitáshoz és csillagszületéshez társította viszonylag közeli távolságban. Mások sokkal távolabbinak képzelik, egy Galaxis középponti kilövellés eredményeként. Az MPE munkacsoportja egyértelműen hasonlónak tartja azt is az eROSITA-buborékokhoz.

"Korábban nem lehettünk biztosak abban, hogy a tudományos körökben Északi Poláris Huroknak elnevezett forró képződmény a Galaxis centrumából lövellt-e ki, vagy egészen egyszerűen egy olyan, milliárd évekkel ezelőtt kialakult szerkezet volt-e, talán egy szupernova robbanás eredménye, ami kellő időben és megfelelő szögből rátekintve kelthette azt a benyomást, hogy egy még mindig egységes gázbuborékot látunk. Az új felfedezésekkel viszont biztossá vált, hogy az első meglátásunk az igaz, de még mindig nem tudjuk, miért sűrűbb az "északi" fele a "déli"-nél?" vetette fel a kérdést a 48 éves olasz kutató, Andrea Merloni.

Az eROSITA alkotta kompozit képen kék színűek a röntgen érzékelés nyomai, és vörös színben tündöklik a gamma színsávban érzékelhető valóság (kép: Peter Predehl)

Hosszabb és közelebbi rátekintést nyerve az óriási szerkezetekre - nem csupán a röntgen tartományban, de más berendezésekkel is - segítséget találhatunk magyarázatra lelni jelentős kérdésekre. Van még 6 évünk rá. És, ha a tudományos megfigyelésekkel nem jutnánk tovább, remélhetőleg még mélyebbre mutató kérdésekre találhatunk.

További eredmények a Gaia segítségével

A Tejútrendszert ostromló tudományos kutatások értelemszerűen nem zárulnak le az eROSITA eredményeivel, máris itt az ideje az ESA által fejlesztett Gaia adatainak (természetesen már nem buborék-specifikus) értékelésére.

Az L2-nél, az eROSITA közelében működő (ez eléggé kedvenc helye az űrkutatóknak) vagy működött (2013-ban startolt, 5,5 év élettartamra tervezett) Gaia adatait még 2022-ben is elemezni fogják a szakemberek. Feladata a Tejútrendszer 3D részletességű feltérképezése. 2020-ban publikált harmadik katalógusa, a Gaia Early third Data Release (EDR3) 1,8 milliárd fényforrásra vonatkozó adatot tartalmaz.

Ahogy az értékelésekből kitűnik, a Gaia továbbvizsgálta a Tejútrendszer anticentrumát is. A peremvidéken, különböző korú populációkhoz tartozó csillagok viselkedését elemezték (helyieket és bevándorlókat egyaránt), s eszerint Galaxisunk átmérője folyamatosan nő. Ez is igazolni látszik azt a korábbi feltételezést, hogy éppen bekebelezzük a veszélyes közelségbe került szomszédainkat. Miközben a Tejútrendszer felfalja a kis Sagittariust - a vízbe dobott kő keltette hullámokhoz hasonlóan -, a törpegalaxis jócskán belezavar a peremvidéken található csillagok egy részének mozgásába. Mindez már 300-900 millió évvel ezelőtt elkezdődött, s tartani fog még pár száz millió éven át.

F o r r á s o k :

- "Astronomers Detect Giant X-Ray Bubbles Expanding Above And Below The Galactic Plane" by Michelle Starr (sciencealert.com) 9 December, 2020
- "The Milky Way's Black Hole Burped Out Two Colossal X-Ray Bubbles" by Leah Crane (www.newscientist.com) 9 December, 2020 - Journal reference: Nature, D01: 10.1038/s41586-020-2979-0
- "Giant Glowing Bubbles Found Around Milky Way" by Rachel Courtland (www.newscientist.com) 2 June, 2010 (arxiv.org/abs/0910.4583-1005.5480)
- "Fermi Bubbles" fermi.gsfc.nasa.gov/science/constellations/pages/bubbles.html
- "Hatmillió éves buborék árulkodik a Tejútrendszer hiányzó anyagáról" írta: Kovács József (www.csillagaszat.hu) 2016. augusztus 31. (Astrophysical Journal - Science Daily 2016-08-29)
- "Óriási gázbuborékot fedezett fel az eROSITA űrteleszkóp" hvg.hu/tudomany (MTI) 2020. december 15. HVG Tech
- "'Gamma-buborékok' a Tejútrendszer fölött" írta: Frey Sándor (www.urvilag.hu) 2010. november 12.
- "Amikor gigászi karácsonyfaként izzott az ég.." írta: Ambrus András (hamuesgyemant.hu) 2020. július 13.
- "The Milky Way Galaxy" by NASA/JPL-Caltech/R. Hurt (SSC/Caltech)(solarsystem.nasa.gov) published: November 8, 2017 - Updated: May 4, 2018
- "A spirálkarok" forrás: astro.u.szeged.hu (Szegedi Csillagvizsgáló)
- "A tíz legjelentősebb csillagászati és űrkutatási sztori 2020-ból" írta: Barna Barnabás (csillagaszat.hu) 2020. december 31.
- "THE NOBEL PRIZE - All Nobel Prizes" by www.nobelprize.org
- "A Tejútrendszer anticentruma" (www.urvilag.hu) 2020. december 13.
- "VGSF - Beyond Heaven's River" by Greg Bear (Fényévnyi magány - ford. Landorhegyi Zoltán) SF novel - Fourth impression reprinted in 2004 (Australian Edition) - ISBN: 0-575-04089-0
- "Galaxy-Size Bubbles Discovered Towering Over The Milky Way" by Charlie Wood (quantamagazine.org) January 6, 2021