A hét zenei albuma: Duo Brothers

(kb. 9 perc csapongás)

Duo Brothers: Duo Brothers (2020. augusztus 14.) (c) Raw Tapes Records (4-es osztályzat)

Rögtön előljáróban hadd áruljam el, nem sokat tudok Tel Aviv pezsgő zenei életéről: az a pár érv mégis magáról beszél, s különösebb kommentárt nem igényel, ha a klasszikus muzsika területéről meghalljuk Zubin Mehta nevét például (akkori kamarazenekara tagjaként, és egyébként az Izraeli Filharmonikusok zenei igazgatójaként, lett légyen akár indiai születésű, a legprofesszionálisabb hangképpel rendelkező izraeli "Vivaldi: Négy évszak" interpretálásában vett részt, számomra, azok közül, amit hallani tudtam mindezidáig).

A popzene világából örök szerelmem, Ofra Haza. Ő is Tel Avivból indult, máig szívszorító korai halálára gondolni. És egy másik szerelem, de az a zenei képeké. Volt egy dal, "Her Morning Elegance" címmel, Oren Lavie ezzel lett világhírű, s ez a szám volt a "The Opposite Side of the Sea" című debütáló albuma fő, de nem egyetlen mozgató rugója. Szuperlatívuszok, nem egyszer életművek, elvitathatatlan világhír: Izrael hasonlóan varázslatos, olykor távolinak ható forrásterület az európai fülnek, mint mikor a skandináv indie vagy downtempo muzsikáról beszélünk, vagy a kanadai klasszikus rockról.

Yonatan Levy

Yonatan (vagy angolszász körökben Jonathan, nehogy a híres focistával kezdjük keverni) Levy, a hét albumaként említett hanganyag szerzője és - a nem túl találékony elnevezésű Duo Brothers - egyik előadója. Zenei ismertségben leginkább ő emelkedik ki a társulat tagjai közül.

Hozzáférhető források szerint német és marokkói szülők gyermekeként született Izraelben. Zenei karrierjét tizennyolc évesen kezdte, mikor kiválasztották, hogy basszusgitáron kísérje a hazájában akkoron listavezető énekesnő és dalszerző Yudit Ravitz-ot. Röviddel ezek után keresett session-muzsikus lett belőle, aki több mint száz albumon működött közre nagyra tartott hazai előadók albumain, és turnézott velük Izraelben és világszerte, egyaránt.

Huszonnégy esztendős korában alkalma volt megvásárolni egy nyolcsávos hangfelvevőt - ez mára elavult technológia természetesen -, amit úgy jellemzett "szerelmi afférom a hanggal", egyúttal azonban magával vonzott mindez egy aprócska hangstúdiót, s egy kiteljesedő zenei produceri tevékenységet is. Több tucatnyi album és elismerés követte ebbéli igyekezetét.

Yonatan Levy 2001-ben lépett be a már több, mint egy évtizede fennálló, independent (indie) rockot művelő Izabo együttesbe, és rögtön fel is pörögtek az események a zenekar háza táján. 2003-ban felfigyelt tehetségükre, és az arab zenei motívumokat a kontinentális sztenderdekkel ötvöző stílusukra a Sony BMG kiadó, s azonmód megjelentették első, középlemez (EP) terjedelmű albumukat "Morning Hero" címmel az Egyesült Királyságban, mellyel zenei turnék jártak együtt, legfőképp Angliában és Skóciában. Ugyanez az album "Fun Makers" címen 2006-ig megjelent aztán Franciaországban és a Benelux-államokban is. 2009-ben a második, "Superlight" című összeállítás került soralbumaik közé. Ekkorra Európa-szerte keresett előadók voltak már a diszkót és a punk-rockot az arab alapokkal kevert megszólalásmódjuk révén, lehetőségük volt fellépni a Paleo Fesztiválon (Paleo Fest, Nyon, Switzerland), sőt a (Eurosonic Noorderslag szervezésében évente 4 napos szakmai bemutatókkal és konferenciával színesített) Eurosonic Fesztiválon is a hollandiai Groningenben.

Habár e sorok írója nem tulajdonít nagyobb jelentőséget a ténynek - ellentétben lakóhelye, a Szigetország nagyközönségével: legyen elég csak annyit elképzelni, ha az esemény közeledtével Anglia, Wales, Írország és Skócia jelentősebb médiumaiban, mai napig az óránkénti híradásokban foglalkoznak vele pár mondat erejéig -,  2012-ben az Izabo képviselte Izraelt az Eurovíziós Dalfesztiválon, Bakuban, "Time" című dalukkal. 31 pontot értek el, tizenharmadikak lettek. Nna und..

Yonatan mindarról, amit összehordunk róla (kép: Jonathan Levy)

Még ugyanebben az évben zenei kiadót váltottak, és átigazoltak a brit 100% Records-hoz, s megjelent harmadik albumuk, a "Life Is On My Side". Yonatan négy évig volt még az Izabo tagja, majd 2016-ban, Nir Mantzurral egyidőben elhagyta a fiúkat, s New York-ba költözött. (Két tagjuk távozását követően az Izabo neve Cherie & Renno-ra változott. 2018-ban jelent meg újabb soralbumuk, immáron az új elnevezés alatt.)

Duo Brothers

Napjaink új projektje egy letisztultabb képet követ. Az együttes a stílusát super chill-ként jellemzi, és hallgatva az albumot valóban szembeötlik egy kép, a felhők mögül kitündöklő Napé, mikor a zenészek az ambient határáig kúszó, fülnek kedveskedő jazz futamokat játszanak. A gitárok szaladgáló riffjeit dobok nyugtatják, és mindent körbeölelő elektronikus hangzás ad erős kíséretet a megszólaló nagyszerűségnek.. hát, vagy valami nagyon hasonlónak.

Yonatan Levy szóló- és basszusgitáron működik közre, öt szám erejéig a billentyűk is az irányítása alatt állnak. Aviv Cohen és élő felvételeken Sol Monk dobjátéka diszkréten marad a háttérben, de jól észlelhetően mégis feszes és ritmikus támaszt nyújt a dallamoknak. Audiofil megközelítésből nem dübörög a dob, mint ahogy a gitároknál sem előtérbe nyomott a húrlefogó ujjak csusszanása, de a hangképben minden jelen van, amire szükségünk lehet egy kellemes, halványan R'n'B-be forduló, finoman pszichedelikus estéhez.

Ott van az albumon még Elyasaf Bashari kéznyoma egy basszusgitárral (mikor Yonatan épp nem ért rá), Shaul Eshet fokozza a szintetizált nyugalmat billentyűkön, és ugyanígy tesz Yonatan Daskal az ötödik és hatodik tracken, mint ahogy Namok is (volt így négy billentyűsünk uszkve, jól hallatszik az igyekezetük, maradandót alkottak). A végére hagytam a trombitás fiúkat, nagyszerűek. Avishai Cohen és Arad Yeini. Létezik egy számomra kedves, populáris, könnyed (smooth) jazzt játszó művész: Paul Hardcastle (hess! ő is kellemes a maga ambientes területén, de) Herb Alpert (hozzám hasonló, korosabb /forever young/ zenekedvelők Komjáthy György műsoraiban találkozhattak vele, nem mostanában volt..) Időnként őt hallom ki egy villanásra, de ez csak hab a tortán, feltehetőleg mások mást hallanak oda.

Nem szeretném azzal az elkeseredéssel nyugtalanítani az olvasót, de ma délután két hong kongi importból származó töltőtollamat próbáltam életre kelteni, sikertelenül (sajnos a távoli földrészről érkező termékekben ott rejlik a kockázat is, hogy a sós levegőn raktározás és szállítás nyomot hagyhat az egyébként gyönyörű termékekben), és a boldogság-hormon hiányában pár, a közeli lengyel pékségből származó fánk társaságában igyekeztem lenyugtatni kedélyeimet, miközben sor került a Duo Brothers albumának meghallgatására. Nem megnyugtatásnak szánom, de gyökereibe kellett fojtanom a papírcsörgést - ritkán történik ilyen, hetente párszor csupán -, mert annyira magával ragadó volt a megszólaló muzsika.

Az album - eddigi ismereteim szerint - kizárólag digitális formátumban hozzáférhető vagy stream-elhető, 2021 januári kondíciók szerint legalábbis.

Szeretném soraimat abbéli célomnak áldozni, miszerint London és környékén, legfőképp Buckinghamshire-ben, egyre több olyan hi-fi bemutató teremmel szembesülök, ahol az esetenként több milliós rendszereket naponta többször félórás, elektronikus zenére csupaszított kísérő palettával fűtik fel. Mindennek megvan a maga helye: elismerem, hogy természetesen a reménybeli vásárló érdeklődési köre a mérvadó; a legegyszerűbb wow-faktort egy basszreflex hangsugárzónál értelemszerűen drum'n bass stílussal lehet kicsikarni. Nem is lehet az eladást a neveléssel ötvözni, de olykor jó lenne nagyszerű példákkal elöljárni. Legyen elég annyi, hogy jómagam is akkor kedveltem meg igazán a klasszikus muzsikát - alapvető gordonka-tanulmányaimon túl, természetesen -, mikor először szólalt meg otthonunkban úgy, ahogy a koncertterem légköre leginkább reprodukálható. De ez majd egy következő történet lesz.. Magunk között szólva: itt sem távolodunk el túl messzire az elektronikától, és nem is szándékozom elhatárolódni tőle (tervemben áll körbetekinteni, egyebek mellett, a dél-amerikai kontinensen), de megyünk mi még közelebb és távolabb is ettől a stílustól a jövőben. Csak egy kérdés zárásul, a mihez tartás végett: hallották már a Benkó Dixieland Band-et audiofil környezetben?

A zenei összeállítást egy alapkategóriás audiofil-rendszeren sikerült tesztelnem, melynek a darabjai: egy Yamaha MusicCast WXAD-10 Tidal adapter (Burr-Brown 192 kHz-es, 24-bites hi-res audio DAC-kal felruházva), KRK Rokit RP5 G3 közeltéri aktív stúdió monitorpár Gorilla állványokon, Cable Mountain HQ phono RCA kábelekkel és ESR fZL25 ELC1 hálózati kábelekkel. Egyszeri visszaellenőrzést végeztem még - csak hogy meggyőzve legyek az igazamról - egy Sennheiser Momentum 2.0 fülessel LG G7 ThinQ (Quad 394 kHz-es 32-bites DAC-os) mobilon. Mai wi-fi jelerősségem 99,7 Mbps volt 8 ms jelvisszatérési idővel.

 

F o r r á s o k :

- Duo Brother Facebook-oldala
- Bandcamp - Meet: Duo Brothers
- HighResAudio - Yonatan Levy
- Wikipedia - IZABO
- jonathan-levy.com (2012)